Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2012. május 21., Hétfő 05:29
Megérkezik, ott van, továbblép. Újrakezd.

Megpróbáltam egy, a lehetőségekhez mérten legkevésbé pátoszos búcsúposztot írni, azt hiszem nagyjából sikerült is. Viszont mivel az életem utolsó kb. 10 évéről van szó, nyilván nem tudok 100%-ig tárgyilagos maradni, ezért kérlek nézzétek el nekem, ha néha kicsit belefutok a szubjektivitás és nosztalgia ingoványos mocsarába. A végeredmény még így is meglepően visszafogott, ezt valószínűleg az utóbbi években elsajátított már-már buddhistákat (vagy buddhista indusztriálosokat, hogy Failotron Áron örökbecsűjét idézzem az "LD50-esekről") megszégyenítő türelmemnek köszönhetem. Erről meg sok másról a tovább után.
Azt hiszem tökéletes példája vagyok az "LD50-es srác" sztereotípiának. Hosszú ideig hallgattam egy másolt, "NIN - Fragile left/right" feliratú kazettát abban a tudatban, hogy ez már annyira de annyira underground, hogy rajtam kívül senki sem ismeri az országban, sőt, talán még azon túl sem. Aztán ez a gondolat még jobban elmélyült, miután találtam egy orig “Ulver - The Marriage of Heaven and Hell” kazettát egy random házibuli padlóján és éreztem, ez már az underground azon legsötétebb bugyra, ahova csak a kiváltságosok tartozhatnak, avatatlan szemek számára láthatatlan, én viszont benne vagyok ebben a titkos társaságban. Aztán persze a sors közbeszólt és kinyitotta a szemeim, mikoris 2002-ben a Hunnia mozi épületében lévő lemezbolt pultosának panaszkodtam, hogy nincs olyan buli a városban, ahol NIN-t hallhatnék, mire a kezembe nyomott egy flyert, ami egy Marco Polos LD50 bulit volt hivatott promotálni. Így cseppentem bele egy olyan közegbe, ahol olyan mondatok is elhangzottak a NIN kapcsán, mint például a "hát az popzene. Hallgass inkabb Coilt, Reznor is tőlük tanult" (ezt amúgy Kecskés Péter ejtette el). Sokkolva voltam. Olyan volt ez nekem, mintha egy végtelenül hosszú, szűk folyósón lépdeltem volna egy életen keresztül, hogy aztán egy rejtett ajtón át rányissak az arénára, amiben irdatlan mennyiségű izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokkal ismerkedhetek meg, amik létezéséről még álmodni se mertem korábban, pedig rám szabta a magasságos. Bármennyire is negédesen hangzik, úgy éreztem, hazaértem.


Az LD50 varázsa viszont nem csak ebben a szelektált információban volt található, hanem abban is, hogy akarva-akaratlanul tanítottuk, csiszoltuk egymást, együtt fejlődtünk és együtt tapasztaltunk. Örök underground törvény: amennyire speciális a tartalom, annyira speciális embereket vonz. Így alakulnak ki a szubkultúrák, így alakult ki a mi közösségünk is. Még úgy is tökéletesen magaménak éreztem a közeget, hogy a jó másfél éves delayemmel én már bőven másod (sokad?) generációs voltam, hiszen mire idekerültem, már egy pontosan behatárolható fix mag alkotta az LD50 crewt. Ennek ellenére belepottyantam a történések mértani közepébe, pár hónap leforgása alatt kerültem át a Dj pultból megoldóember, majd szervező státuszba, aztán 2004 körül a website felpofozásánál már mint moderátor (is) ügyködtem. Utólag visszanézve irreálisan komolyan kezeltem mindent, ami velünk kapcsolatos, mentségemre váljék (tapasztalatlanságom és fiatalságom mellett), hogy valami hatalmasat, maradandót akartam alkotni és minden energiámat (ami félelmetes mennyiségben volt) arra akartam fordítani, hogy az LD50 névből valami olyan kaliberű dolog váljon, ami mellett nem lehet elmenni, amire oda kell figyelni és amivel számolni kell. Talán sikerült, talán nem, az biztos, hogy a mai énem, legtöbb tudásom és tapasztalatom innen eredeztethető, gyakorlatilag a fórumon nőttem fel és váltam azzá, aki most vagyok. Borzasztóan szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem egy ilyen monstrum építésében és fenntartásában, páratlan embereket ismertem meg itt, hihetetlen dolgokban vettem részt az évek alatt. Minden egyes másodperc megérte, amit az LD50-re szántam, az utóbbi 9-10 év nélkül sokkal, de sokkal kevesebb lennék, ezért pedig őszinte hálával tartozom mindenkinek, akivel találkoztam az évek során. Legyen az barát, vagy “ellenség”, mind-mind felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot jelent számomra.


Ha visszatekintek erre az elmúlt sok-sok évre, kristálytisztán látom, hogy az életem összefonódott az LD50 történelmével, erőszakkal se lehetne kettéválasztani őket. Néha szerettem volna, néha meg is tettem kisebb-nagyobb pihenők erejéig, de minden alkalommal visszaálltam a helyemre. Mai fejjel már látom, a mostani nehézségek (amik miatt a site lezárása mellett döntöttünk) már az első perctől bele voltak kódolva a rendszerbe. Ugyanazokkal a problémákkal küzdöttünk 2, 5, vagy épp 10 éve, mint most és ugyanúgy megoldhatatlanok voltak, mint jelenleg. Iszonyatos energiákat fordítottunk arra, hogy olajozottan tudjon működni a gépezet, minden létező követ megmozgattunk, minden ajtón bekopogtunk, minden módszert kipróbáltunk, mégsem tudtunk túllépni az LD50 határain. Már maga a probléma megfogalmazása is egy kisebb regény méretű írást igényelne, de talán valahol ott van az esszencia, hogy (már rég) túlléptünk a “hobbi” kereteket, de profin már nem tudtunk működni. A kettő között a különbség alapvetően az, hogy a hobbid akkor csinálod, amikor időd és kedved van hozzá, profi viszont akkor vagy, ha akkor is tolod a szekeret, amikor a tököd kivan az egésszel. Ez a szekér viszont túl nehéz volt pár ember erejének, valószínűleg nem is voltunk tökéletesek szerepre (talán nem is létezik olyan ember), az úton pedig olyan akadályok voltak, amik kikerülhetetlenek. Órákig sorolhatnám az évek alatt felbukkanó taposóaknákat (magyarázkodás lenne), a lényeg viszont ugyanaz: húztuk ameddig az erőnkből tellett, aztán még utána is, most viszont elérkeztünk a végéhez.


Ha fájdalmasan őszinte akarok lenni magamhoz, azt kell mondjam, pont annyit tettünk a hazai szubkultúrá(k)ért, mint amennyit ellenük. Na jó, talán a mérleg a pozitív felé billen, de a másik oldal is bőven számottevő. Behoztuk a képletbe azt a tényezőt, ami minden földalatti mozgalom ősi ellensége, a hígulás. Megfogtunk sok kis közösséget, egybe akartuk őket olvasztani, akár a saját akaratuk ellenére is. Egy nagy egységet akartunk létrehozni, ahogy azt külföldön láttuk. Egy ideig működni látszott, gigantikus hullámot lovagoltunk meg, elértünk a tetejére, onnan pedig ugyanazzal a lendülettel visszaestünk, pont a pofánkra. Mire felfogtuk, hogy mit kellett volna máshogy csinálni, addigra visszafordíthatatlan lett a változás, bármennyire is kapálóztunk. No és itt érkeztünk el arra pontra, hogy miért döntöttünk a site jegeléséhez a továbbadás, vagy bármi más módszer helyett. Amikor Damtől átvettem az oldalt, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyivel nehezebb egy kész projektet tovább vezérelni, mint csinálni egy újat. Elsőre nyilván könnyebbnek tűnik egy “bejáratott brandet” átvenni, mint nulláról kezdeni, de az LD50 nem csak egy adatbázis, kód, vagy fórum. A név mögött 11 évnyi szövevényes bonyoldalom van, amit kiismerni szinte képtelenség (pedig létfontosságú), ha az elejétől kell kezdeni (ha koder vagy, pontosan tudod milyen érzés valaki után félkész kódot pofozni. na ez ugyanolyan, csak szorozd fel 11 évvel és többszáz/ezer emberrel). Ha odaadnánk valaki(k)nek ezt az egész katyvaszt, a név mellé óhatatlanul is egy hadseregnyi problémát kapcsolnánk, ami miatt előre borítékolható lenne a gyors halál, sőt, meg nem születés. Ez nem lenne korrekt. Bár előre tudom sokatok reakcióját, mégis azt mondom, őszintén hiszek benne, hogy a borostyánozás az egyetlen megoldás, ami a hazai szubkultúrák érdekét tartja legjobban szem előtt. A site lezárása után ott lesz a levegőben egy kézzel fogható tömeg (nem akkora, mint gondoljátok, jóval kisebb), aki arra vár, hogy valaki platformot adjon alá. Újra lehet építeni egy modernebb, hitelesebb, aktuálisabb, jobb, biztosabb alapokon nyugvó projektet, tiszta lappal, ami felhasználhatja a mi 11 évünk tapasztalatát és erősebb várat építhet a miénknél. Mi pedig megmaradunk egy korszak mementójaként, könyvtárként és példaként szolgálva a következő generációknak.


Nem szívesen mennék bele egy elcseszett Oscar díj átadást idéző köszönömtengerbe, így nem vállalnék be egy névsor olvasást (remélem így is egyértelmű, hogy milyen neveket gondolok most ide, pirossal kiemelve, vastagon szedve), de utolsó poszt lévén nem hagyhatom ki, hogy hatalmas, szívből jövő respektet küldjek mindenkinek, aki az itt eltöltött időm alatt bármilyen módon is segítette a gépezetet. Marco Polos bulik, Kollektívák, Szigetek, High Echelonok, rádiózások, fórumos megmondások, Feneketlen-tavazások, fotós túrák, háztetőkön borozások, Contrast fesztiválok, Gyáras kistermek, Suttyódizsik, Kék és Vörös Yukak, Bakátsozások, szerkesztőségi meetingek, cikkírások, brainstormingok, shurikenek és minden egyes pillanat, amit LD50-es srácként tölthettem el. Köszönöm.
| 38 hozzászólás © 9th
<<< 3 2 [1] >>>
Hozzászólok
Atis   2012. május 21., Hétfő ( 14:47 ) #8
Regisztráció időpontja:
2004. szeptember 29.
Üzenetek száma: 1533
Gyertyaláng az élet, egy fuvallat a halál. Avagy az élet sosem kellemes, de egy jó lidércnyomásnak megjárja. És még, amit magamévá tettem: Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!

crewphotos
fradigy   2012. május 21., Hétfő ( 14:07 ) #7
Regisztráció időpontja:
2002. november 3.
Üzenetek száma: 177
-=Pr0d16YPadre=-
"Szervezzunk anarchiat!"
ahhh TIBI ezt a KEPET most MIERT???? :D

amugy viszlat es kosz a halakat!

see ya around!
Freya   2012. május 21., Hétfő ( 13:35 ) #6
Regisztráció időpontja:
2006. december 11.
Üzenetek száma: 1934
Life is a strange thing.
Just when you think you know how to use it is gone.


Hitchhiker to the Moon

Az írás eleje teljesen bemutatja azt a fázis, ahogyan szerintem a legtöbben ide jutottunk. Az, hogy beléphettünk abba a bizonyos "arénába", nagyban köszönhető az LD-nek. Emiatt és annyi emlék miatt is, hiányozni fog igazán. Remélem, valami jövő, ha más is, lesz, mert szükség van rá.
George_Komor   2012. május 21., Hétfő ( 12:02 ) #5
Regisztráció időpontja:
2005. december 6.
Üzenetek száma: 3165
"Roses are grey
Violets are grey
Not a single fuck
Was given that day"
Én legjobban bornemissza hozzászólásait fogom hiányolni. :D Viccet félretéve, nem vagyok őstag, nem voltam soha a középpontban, de minden nap többször is itt lógtam, szóval hiányozni fog az LD. Gigariszpekt!
estee   2012. május 21., Hétfő ( 09:48 ) #4
Regisztráció időpontja:
2004. február 5.
Üzenetek száma: 747
i am so proud of
what we were
egy nagy respect az LD50-es srácnak! :) :*
edy   2012. május 21., Hétfő ( 09:35 ) #3
Regisztráció időpontja:
2005. február 25.
Üzenetek száma: 93
Fuck 'em and their law.
Ezt most közvetlenül ZH előtt nem tudom feldolgozni. :(
Tizenéveim egyik legmeghatározóbb formálója ezzel lezárul. Ha nem is vettem már benne részt aktívabban pár éve, nagyon fog hiányozni. Sok ismerőst és rengeteg élményt, kellemes emléket köszönhetek ennek a közösségnek, szerintem ezt szinte mindenki el tudná mondani, aki "LD50-es".
Köszönet mindenért!
enigma   2012. május 21., Hétfő ( 08:38 ) #2
Regisztráció időpontja:
2006. november 17.
Üzenetek száma: 3344
silence
brutális ez az egész. sohasem tartoztam a kemény maghoz, de 5 és fél év alatt igenis volt szerepe az ld50-nek az életemben. az egy dolog, hogy itt ismertem meg Rolandot, meg még néhány olyan embert, akiért nagyon hálás vagyok, de ott volt a mindennapokban is, olyan reflexszerű mozzanatokban, hogy "na megnézzük az e-maileket meg az ld-t".

egyrészt kisgyerekhiszti, hogy miért van vége (aminek egy része tudatlanság, a másik nosztalgia), másrészt pedig abszolút megértem, hogy tovább _kell_ lépnetek.

sok sikert Tibi, Neked, Nektek, akárhogy is áll a helyzet, maradjunk annyiban, hogy többet tettetek a szcénáért, mint ellene. :)

Twiggy   2012. május 21., Hétfő ( 08:09 ) #1
Regisztráció időpontja:
2005. január 7.
Üzenetek száma: 2024




Mi köszönjük azt a sok munkát, a bulikat és azt is, hogy befogadtatok!
<<< 3 2 [1] >>>

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision