..amikor azt éreztem, az
LD50 jó folytatás lesz számunkra. Életem egyik
legfontosabb időszakát fedi le az a pár év, amit aktív csapattagként töltöttem.
Csodálatos emlékeket raktároztam el magamban mélyen, s e cikk összeállítása során gyakorlatilag végigéltem az elmúlt tizenegy évet.
Próbáltam szavakba önteni a hálám, de hetek sem voltak elegendőek ahhoz, hogy megfelelően kifejezzem mindazt, ami bennem van.
Hálás vagyok mindazért, amit ezen évek alatt kaptam, adtatok vagy elértem. Hálás vagyok azokért az emberekért, akiket az LD50 kapcsán ismertem meg. Hálás vagyok azért
a csapatért, aminek részese lehettem. Azokért az emberekért, akik beleadták
szívüket-lelküket, akikkel együtt sírtunk-nevettünk és izzadtunk vért, vagy éppen kávét. Szereztem
örök barátokat, kedves ismerősöket és
sok-sok élettapasztalatot.
Hálás vagyok nektek, akik olvastatok, akik a
képeimet megnéztétek, akik a Kollektívákon, bulikban, koncertek előtt vagy után az általam összepakolt zenékre önfeledten
táncoltatok. Hálás vagyok azért, hogy számtalan alkalommal teljesen önfeledten tudtam veletek
táncolni mások tökéletes playlistjei alatt. Hálás vagyok az
együtteseknek, akiket fotózhattam, videózhattam és akiknek a zenéje mindenféle élethelyzetben gyógyított, kiegészített vagy még magasabbra emelt. Hálás vagyok azért, mert láthattam olyan bandákat koncertezni, akik ma már nem léteznek. Hálás vagyok a
zenészeknek, akiket megismerve nem csorbult a róluk bennem élő kép és akiktől személyesen is rengeteget kaptam és kapok, újra meg újra. Hálás vagyok a
szervezőknek, akik lehetővé tettek rengeteg olyan koncertet itthon is, amikért mi akár ezer kilométereket is megtettünk annak idején.. ÉS hálás vagyok azért is, hogy lehettem ötletadója, tevékeny részese és egyszerű résztvevője remekül sikerült bulik tömkelegének, koncerteknek, fesztiváloknak.
És hálás vagyok azért is, hogy mindeközben rájöhettem arra is, hogy
a fotózásban tudok kiteljesedni. Bár az első évek jópár képsorozatát ma már nem vállalnám fel, de ha visszanézek, tudom, ez is a fejlődésem része volt. Akkoriban a lelkesedésem volt nagyobb, mint a saját tudásom vagy éppen a fényképezőgépemé. Később a gépem tudott többet nálam,
nekem kellett felnőnöm hozzá..
Az elmúlt egy évtizedben olyan kalandjaim voltak, amiket
sosem fogok elfelejteni.
Fotóztam itthon és külföldön, koncerteken és fesztiválokon, örökítettem meg többetekkel közös kedvenceimet és azokat, akiket csak ti szerettek. És
videóztam is, amikor a fotózásból már sok volt. Számtalan felejthetetlen élményem van ezekkel kapcsolatban. Fotóztunk a legkülönfélébb helyeken és láttunk igazán furcsa együtteseket. Néztük, hallgattuk nagy sztárok koncertjeit csalódással és tomboltuk végig ismeretlenekét azonnali
lelkesedéssel (és a kettő másik kombinációjával is). Készültünk hónapokig koncertekre és indultunk
utolsó pillanatban hajnali hatkor munkahelyről külföldre, vagy mentünk “le” bécsi buliba úgy, mintha csak a város másik végébe mennénk. Képviseltük magunkat külföldön
nagy magyar hordaként, kisebb nemzetközi csapatként és szerény kettes-hármasban is.
Utaztunk luxusautóval, kisbusszal, vonattal és a legviccesebb kisautóval heringként, de mindig jókedvűen.
Szálltunk meg vadászkastélyban, fogadóban, sátorban és álltunk hosszú-hosszú órákig sivatagi hőségben és hegyvidéki hidegben
egy-egy banda miatt. Folytattunk élet-halál harcokat a fotósárokban és táncoltunk úgy koncerteken, hogy azt is elfelejtettük, fotóznunk is kellett volna.
És persze
írtam nektek ezekről sok-sok munkával beszámolókat és adtam még több munkával összesen
5.000 képet saját cikkeimhez és másokéihoz. Elfogyasztottam 3 fényképezőgépet, az összesen ellőtt expozíciók számát meg sem merem írni..
vállalhatatlan mennyiség. Szerkesztettem mások cikkeit és képeit is, hogy megkapjátok azokat a jó minőségű tartalmakat, amiket megérdemeltek.
Kaptam tőletek olyan visszajelzéseket, amikért örökre hálás leszek. Voltak pontok, amikor ha ti nem vagytok, én nem folytatom - sem a fotózást, sem a “zenélést”. Ma már tudom, hogy mindez egy folyamat része volt és ehhez kellett az LD50.
Mindenestől. Búcsústól is..
De nem köszönök el végleg, hiszen
megtalálhattok engem számtalan helyen, a fotós weblapom most majd vélhetően nagyobb hangsúlyt kap (linket még a zárás előtt dobok), a
Youtube-csatornámra továbbra is pakolom fel a videókat, és még itt is jelentkezem egy utolsó képgalériával a vége-csapó előtt, a remekül sikerült Industrial Booom Reboot-ról.
Sőt,
(most már nem olyan) titkos tervem a tizenegy év összes LD50 képgalériáját feltenni szép komótosan a
Facebookos LD50-oldalra.
Alig várom, hogy veletek együtt szörnyülködjünk, röhögjünk vagy éppen párás szemmel merengjünk az elmúlt évtized képei, eseményei felett..
Én, mindent összevetve
nagyon büszke vagyok mindenre.. A szó legjobb, legnemesebb értelmében. Évek óta ez az itteni fóruminfóm is, most már biztosan értitek, hogy nem véletlenül:
i am so proud of what we were ..
Az alábbi válogatást a munkáimból nagy örömmel és némi szívfájdalommal állítottam össze nektek, kattintgassátok végig,
nosztalgiázzatok velem!
KEDVENC KONCERTEK
képes beszámolók külföldről és itthonról a fotóimmal
(mind teljes cikket nyit, új ablakban!)
KEDVENC BULIK
MPC Light és Floorkiller..
(mind teljes cikket nyit, új ablakban!)
DE/VISION RELEASE PARTY-K
mert velük mindig móka és kacagás
(mind teljes cikket nyit, új ablakban!)
KOLLEKTÍVÁK
a teljesség igénye nélkül..
(mind teljes cikket nyit, új ablakban!)
WGT-K
kihagyhatatlan, életreszóló élmények
(mind teljes cikket nyit, új ablakban!)
MÁS FESZTEK
Mera Luna, Bolkow, Amphi..
(mind teljes cikket nyit, új ablakban!)
EGYÉB KEDVENC CIKKEK
-Robotershow, APOP chat, Impossible quiz-
(mind teljes cikket nyit, új ablakban!)
KEDVENC PLAYLISTEK
-hallgatható formában, klikk!-
(mind teljes playlisteket nyit, új ablakban!)
TELJES KONCERTEK VIDEÓN
VNV Nation, Nitzer Ebb, De/Vision-Camouflage-And One
(mind teljes koncerteket nyit, új ablakban!)
Ps.: És ha már búcsú, legyen stílszerű. Én az egyik nagy
LD50 himnusszal zárok, aminek a dalszövege most még találóbb, mint valaha:
KÖSZÖNÖK MINDENT! Nektek. 
