Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2012. május 25., Péntek 00:01
tizenkét fotó egy szabadkőműves páholyból



És ez itt a vége.

Tizenegy évet egy posztban alapítóként és lámpaoltóként összefoglalni lehetetlen, a drámaiság meg az utolsó dolog, amit szeretnék a lelketek közepébe fúrni (ha maradt még lelketek egyáltalán). Vegyük egyszerűre. Köszönöm mindannyiótoknak, akikkel, akik mellett és akik ellenében sikerült a helikoptert elvezetni eddig a pontig, your number is legion. Van a fejemben tizenkettőpluszegy fotó, a történet fő emelkedő- és bukkanópontjai. Kimaradtak közülük az összemosolyok, a felemeltkezek, az ezért-éri-meg-szervezni-és-korongokat-pakolni pillanatok, a mégegykávétkérekek, a tibimármegintafantomtápok meg a szeretet és a rajongás a szubkultúráink és a zene iránt. Azt hiszem, ez utóbbi kettő miatt bírtuk ilyen sokáig, évek elteltével is ezek a legvigyorkeltőbb emlékek. Ezeket mindenki magának tartogatja egy dobozban. Ti is. Én is. Én egy reaktorban tartom őket. Amúgy.

Négy szóban is összefoglaltam tizenkét kép helyett az egészet: elfáradtunk, megyünk inni, szevasztok. Egy dolgot azonban egyikünknek és egyikőtöknek sem szabad elfelejtenie - az LD befagyasztásával az emberek, a zenék, a szubkultúra, a barátságok és az emlékek megmaradnak.

10 Nincs lezárandó korszak.
20 Csak újonnan felfedezendő területek vannak.
30 goto 10

ezzel kezdődött minden. MINDEN.


01, 2001 augusztus, Bodoky Tamás négyháromban üvölt a dobozmonitorból, hogy vigyázatmagyarország, a világon minden véleménymegmondó blogol, blogoljonönis, az Index hazai motivációsostora húsbavág, csak minket nem, merthogy az IRCen összeverbuválódott baráti társaság (#arcok, #corps, #megatokyo, kinek hogy) ezt már hónapok óta kisfelbontásban, én meg különcködök és azt mondom, hogy na csinálok egy külön blogot, amire végre feltölthetem a fényképeimet, mert én ugyan ki nem várom azt a három évet, amíg végre megalapítják a Flickrt, a LiveJournal meg annyira elit sírórívóblog, hogy meghívót kell kérnem rá a világfájdalommal teli tizenhatévesektől, hát mi vagyok én, gót vagyok én?

02, azt bezzeg elfelejtette mondani a Bodoky, hogy fetisiszta az összes kibaszott blogger és ott ülünk majd hajnalig a webstat előtt, hogy tegnap miért csak kétszázöten nézték meg az oldalt, ha két nappal előtte meg kétszázhetvenen és miért nézett meg tegnap egyszerre a VPOP meg a Belügyminisztérium, csajt raktam-e ki, naná hogy nagymellű sminkest, akkort értem, de akkor is miért kétszázöten csak, mit rontottam el, jobb tartalmat kell generálni, mi lesz a jobb tartalom, csináljunk gótmodelles fotógalériát, itthon úgysincs ilyen, mi leszünk a minisuicidegirls, megfotózom a húgomat (balra), megfotózzuk a mások húgát is, főleg a tiédet, mindenkit megfotózunk, csak ne úgy fogd meg a kardot, mintha pecázni mennél, pecázni se tudsz, mi az, hogy szeretnél magadra halott állatokat, halott denevért, halott csótányt, mosolyogj inkább egyet, szép vagy, ja nem mosolyogsz, akkor gót vagy, hogy fogod azt a kardot, azt a tükröt, azt a rúzst, teszed le azt a varjat azonnal, büdös, aztán azon veszem észre magam, hogy mások kinyomtatják a lányokat a falukra és velük alszanak el, háromszorozodik a látogatottság, janem, ötszörös a szorzó, janem

03, a város aszfaltja olvadt jégkrém, sivatagsárgaság és remegő horizont, szemmagasságban tüskével karcolt, többismeretlenes egyenlet tökéletességével domborodik egy női fenék, Günter Blum a fotó, nyilván jogtiszta, nézem a helyszínt, Ó utca, ó, hogy ŐK, hol az emailcímed, Guy Ritchie-s snittekkel kattintok az elküldre, jön a válasz, ülünk a Blaha mellett egy hajóbelsőt idéző klub belsejében, a színpad még sehol, de az oldalfalban elrejtett gigaakváriumban már blubbolnak a halak balról jobbra, jön a kopasz szemüveges kapitány, szemezünk, hunyorít, iszunk, mondom, hogy eldéötven, néz, megkérdezi, mit szólsz a péntek estéhez? csinálj ilyen táncosat, ritmusost, legyenek jó nők, arra idejönnek a faszkalapok és leisszák magukat meg a zenészek és azok még jobban isznak, ez ilyen italkommunizmus, na, péntek este, csak a város belsejében, ilyen még nem volt, dehogy depesmódklub a pecsában, miaz, kimennek, eltévednek azok a fák között, aztán mi van, munkásosztály, az van bazmeg, jó ez az eldéötven, ez is ilyen fekete meg ritmusos, na akkor ezt meg is beszéltük, péntekeste, mit isztok még, nem mondom, hogy nem szédülök, a helyedben most én is szédülnék, a halak blubbolnak, most jobbról balra

04, azt mondja a főnökasszony, domborít hozzá mellben, a szigorú szép szemére bezzeg most jobban, mert ezt most érteni kell, Demidzs azért légyszíves ne szervezzetek ilyen bulikat, mert minden éjszaka vagy a tánctéren vagy a sötétszobában, de minden pénteken ömlik nálatok a vér, nekünk meg minden hétvégén be kell újítani miattatok a teljes tisztítófelszerelést, aztán leképviseljük az egész itthoni szubkultúrát a bolkówi kastélyfesztiválon, csipkés gótok táncolnak egy napfényes udvaron goára, ott látok bele a mátrixba, hogy fúziós reaktor kell, aztán veszek egy kovácstól egy láncot és ráteszem a Minoltámra, ami miatt most úgy néz ki a gép oldala, mint az Andok domborzati térképe

05, aztán kimegyünk Lipcsébe és ott megint belenézünk a mátrixba, hogy fúziós reaktor kell, csak ne csörögjön ennyire, hiába ácsorog egy hatvanezres fekete szubkultúra a sarki fagyizónál, testvérek vagyunk mind és hangárokban (jó volt az, akárhogy is olvastad) pattogunk kétezren a Prodigyre, de szedjétek le magatokról az istenverte láncokat, nem lehet tőletek aludni, hiába van a Hauptbahnhofon a világ legjobb bami gorengje, annak is olyan hangja van, mint az oldalláncnak



06, kínai gyorsebédlő a Blaha Lujza tér mögött, napihatnyolctízezerlátogató, persze sosem állunk meg elgondolkodni azon, hogy honnan meg hová meg miért, hogy ez már nem blog, oldal, portál vagy társkereső, hanem gépezet és a tehetetlensége viszi előre a jégen, mi meg szeretünk meták lenni, főleg én, mert nekem még papírom is van a bölcsészségről és csináljunk egy megabulisorozatot az összefogás nevében: van olyan korszak, amikor mindenki DJ, a Kollektíva beindítása előtt meg egyszerre volt mindenki szervező, aztán ennek köszönhetjük azt, hogy hat buli van a városban (egyszerre) és mindegyiken vannak ötvenen (külön-külön) és azt hiszik (egyszerre), hogy a szubkultúrák szarok (külön-külön is), mert annyira egyedül vagyunk (egyszerre), mi meg gyűlöljük a széthúzást (külön-külön is) és inkább legyen mindenki boldog, egyszerre (dicső, duzzadó orgia, kilenc hónap múlva meg majd ki kinek az apja, kinek az anyja)



07, baleseti kórkép, a csattanás előtti bizonyosság fagyos, bénító érzése, hogy ennél többet nem fogunk tudni letenni az asztalra, megint a meta, fotót csinálok arról, hogy egy fotót nézek az A38 lépcsőin varjúgubbasztó fiatalokról, mindegyik azt kérdezi (arccal és testtartással), hogy oké, az egész város elfogadta a szubkultúrát, és most hova tovább? miközben csak az nem látja az A38 óriásplakátokat meg az Exitet meg a jócsajos szórólapozást a városban, aki csillámréjbenben ámokfut a városban, ha meg tartjuk magunkat ahhoz a szabályhoz, hogy minden buli rátromfol az előzőre, akkor már sportcsarnokoznunk kéne, de jegyeladásban és mintakövetésben is azt látjuk, hogy ennyit bírtatok, nem működik tovább, olyan erős a felfutás, hogy a zuhanás is ennyire egyértelmű és dübörgő kell hogy legyen, ma is yodafüleket növesztek, életkori sajátosság lesz ez

08, megmondom mi a rossz a belvárosi bulijaitokban, nekünk ki kell vonulnunk a városból, el kell innen menni, hogy érezzük, hogy olyan helyre megyünk, ahol nyugodtan bulizhatunk, forgatom a szemeimet erre, mint azok a hasbeszélő kezekre aggatott babák, örökre megmarad az indoklás az elvonulásélményről, persze 2012-ben sem látjuk másképpen, már csak azért sem, mert

09, a mainstream meg az underground hangosan dugnak a kerítés tetején, Rammsteint meg Mansont a nagyszínpadra, Lady Gaga meg Alexander McQueen a gimnazisták padjában piknikezik a giroszlájt mellett, de ahogy Rihanna odateszi magát a Run This Town klipjében, arra azért jólneveletlen gót is leveszi a cilinderét és meghajol, a fekete lesz az új fekete, a közösségi életciklus színuszhullámja bekonyul a tengely alá, ha arról beszéltek, hogy megöltünk egy korszakot, a korszak itt halt meg magától, országról országra, kontinensről kontinensre aludt ki a villany



10, nem akarunk a T-Online portfoliójába még egy társkeresőt bevenni, jön a válasz, de hát nem vagyunk azok, de azok vagytok, szembejön a tükör meg a valóság vele együtt, ennyit arról, hogy el tudjuk adni a siteot és meg tudjuk tenni a következő lépést, bármit mond az analitika, kicsi az LD50 a piaci sikerhez, kicsi Magyarország az LD50 piaci sikeréhez, kicsi az underground is és most dőlt ki éppen aludni, mi meg pengeélen egyensúlyozunk a kerítés tetején, ahol a mainstream meg az underground dugtak az előző fotón és inkább esnénk a földalatti irányába, nincs gyomrunk a kompromisszumhoz

11, minden szakítást megelőz egy tiszta aha-pillanat, ehhez egyszerre kellett megérkeznie a Komjádi uszodának, a hóesésnek meg Brian Eno Music for Airports albumának, hét év és vagy három generációváltás után drámaian dobom be a kesztyűt, hogy elfáradtam, nem bírom tovább, nem piacképes, nem lelkes, nem megy tovább, nem tudok aludni, mást kell csinálnom, a gépezet nagyobb, mint amit kezelni tudunk, mert a skálázást csak felfelé tanították meg nekünk, se lefelé, se oldalra nem tudjuk, hogyan kell eltáncolni egy koncepció mellől, vigye tovább az egyetlen ember, akiben megbízom és aki sok éven tapasztotta velünk a fészek falait

12, Nagykörút, randomkávézó, akkor most mi legyen az oldal sorsa, lezárjuk?, ötből öten bólintunk, persze, szép halál az ágyban-párnák-közt, de ez már hosszú hónapok és évek óta tart, felnőttünk és áthelyeződtek a prioritások, ha van munka, lakás, pénz és barátnő, hobbinak nem azt fogod választani, amivel küszködni kell, mert rádnőtt és nincsen fogásod rajta, örök emlék az, amikor Gelka azt mondja nekem, Demidzs, nekem a gothichu akkorának kezelhető, mint amekkora most, az egy dolog, hogy a témádhoz nincs sok közöm, de a mérete nem tetszik, a mérete átláthatatlan már most is, én legalább most átlátom a sajátomat, a sajátomnak mondhatom és ez az én tornyom lesz, amikor már nem tudok tovább pakolni hozzá semmit és ezt hosszú, hosszú évekkel korábban mondta nekem, én meg visszaemlékszem azokra a hétvégékre, amikor egyesével néztem át vagy hatezer felhasználót és utána kitértem az emberiségbe vetett hitemből, persze nem tudok szeretet meg tolerancia nélkül nézni a szubkultúráinkra, de most tényleg mindenki lement a föld alá, mint a Music for the Jilted Generation introjában és nem igaz, hogy elhallgattatjuk a közösséget, mert a közösség már évek óta csendes, ez már itt nem gruftiland


pluszegy, tizenegy évnyi knowhow és hét évnyi részletes statisztika, ezen viszont nem fogunk ülni, csinálunk belőle egy esettanulmányt, konklúziógyűjteményt, kiskátét, grafikonlutraalbumot, social media nosztalgiazsebkendőt és megírjuk, hogy ki, mit, honnan és hova, meddig és miért és elérhetővé tesszük magyarul és angolul, hogy az elkövetkező generációk lássák, tudják és értsék, lejárati dátum nem lesz rajta, ahogy kiadási sem, hopp, időtlenségi paradoxon, elértük az örökkévalóságot, így szép a végszó, mentallo & the fixer - legion of lepers, ezzel a számmal búcsúzom tőletek, találkozunk a következő projektnél meg az internetekben

Legion of Lepers by Mentallo and The Fixer


end of line.
| 20 hozzászólás © d4m4g3
<<< 2 [1] >>>
Hozzászólok
k-soft   2012. május 25., Péntek ( 12:34 ) #5
Regisztráció időpontja:
2006. május 24.
Üzenetek száma: 731
k-soft
Sziasztok!

Minden tiszteletem az LD50-nek. Nem voltam egy sűrűn feljáró ember és nem vettem részt a közösségben, de azért rendszeresen látogattam az oldalt és elég sok jó arccal tartottam itt a kapcsolat.
Egyébként -a Rockerek.hu tulajdonosaként és főszerkesztőjeként- átlátom a helyzetet. Igaz, hogy ott stílusban mást képviselünk és valamennyire populárisabban állunk a műfajhoz, de ugyanaz a helyzet. Hiába mutatunk fel igen komoly látogatottsági adatokat, akkor is valamennyire marginális média maradunk.

Minden jót továbbiakban a szerkesztőség és a közösség tagjainak is!

k-soft
Hoze   2012. május 25., Péntek ( 09:51 ) #4
Regisztráció időpontja:
2007. április 2.
Üzenetek száma: 832
I'm a teacher of futility

WWW.HOZE.HU
Bár én itt ellentmondásos figura voltam, de csak annyit mondok zárszónak:
SZÉP VOLT LD:)
gillz   2012. május 25., Péntek ( 09:31 ) #3
Regisztráció időpontja:
2003. október 5.
Üzenetek száma: 1787
machinegun baby
:gothposeur:
a droidokat lelövik, ugye?
the rest is silence?

azért kib pozőr így lezárni egy oldalt :D :mondja gillz, ésa péntek reggeli kávé mellett kitörli a nosztalgiát a szeméből és csendesen kurvaanyázik a hatásvadászatért a filmek alatti háttérzenében (és örül, hnme egyszerre olvassa el a búcsúírásokat):

nekem a 3-as fáziskép rémlik szórólapról, akkor kérdezték tőlem, h miezazene, kikezekazemberek, és még én se tudtam , de azért megmondtam, h a Rammstein, az ott már popzene :D (a mi? a hol?)

Sose voltam keménymag, de azért a közösséghez tartozás élménypontjaiból innen is sikerült szereznem, és az jó (ha egy bulibankörbe kell járni, emrt köszönni kell az embereknek, az olyan, mintha közösség lenne, nem?)
Köszi, viszlát, és szívesen adtam halakat meg köszönjük a mesét.
fradigy   2012. május 25., Péntek ( 08:54 ) #2
Regisztráció időpontja:
2002. november 3.
Üzenetek száma: 212
-=Pr0d16YPadre=-
"Szervezzunk anarchiat!"
RESPECT!
es KOSZONOM!
Case   2012. május 25., Péntek ( 01:22 ) #1
Regisztráció időpontja:
2002. október 17.
Üzenetek száma: 7803
RRRÖÖÖAAARRR!
első!

majd holnap el is olvasom, most túl agyhalott vagyok a nyakatekert mondatfüzérekhez, de addig is, ezt neked and thanks for all the great memories!

<<< 2 [1] >>>

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision