Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2009. október 7., Szerda 22:13
Antipop gyorskritikái


Elsõ õszi merítésünk elég mélyre sikeredett. Elõször a gitárt már egészen félretoló Ian Brown immár elektropoposnak nevezhetõ albumát vesszük mikroszkóp alá, majd következik a megboldogult Kurt Cobain, illetve a Sonic Youth egyik kedvenc zenekarának, a Dinosaur Jr-nak az új lemeze. Aztán pár gondolat erejéig megemlítjük Matisyahu haszid-reggae katyvaszát, hogy aztán megbékéljünk egy kis hazaival, a The Moon And The Nightspirit muzsikájával.

Szöveg by Antipop.
IAN BROWN: MY WAY
Warner Bros
[official site]
[official Myspace]

Nem létezik Ian Brown kritika a The Stone Roses említése nélkül és nincs interjú, amiben ne merülne fel az újraegyesülés kérdése. De miért is mondana le a Madchester-vonal úttörõje, az NME által az „isteni géniusz“ jelzõvel hivatalosan is felruházott majomkirály Nagy Britannia legsikeresebb és leginnovatívabb szólómûvészének posztjáról? Azért, hogy nosztalgiába torkolva a Fools Goldot vagy a Waterfallt játssza? Persze, ezek zseniális dalok, de Ian Brown immár a hatodik szólóalbumát rakta össze – nem úgy néz ki, mint akinek segítségre lenne szüksége. A hónap lemeze jelzõt már a cd kibontása elõtt megelõlegeztük, hiszen a nagybetûs indie ikonról beszélünk, akit bevallottan koppint Liam Gallagher és a teljes Oasis csürhe, illetve aki nélkül az Arctic Monkeys se azt a zenét játszaná, ami címlapra juttatta õket szerte a világban. Karizmatikus egyéniség, vagy beképzelt fasz, megkérdõjelezhetetlen zseni, vagy önismétlõ hálátlan geci – azt már mindenki maga dönti el. Szerintünk arannyá válik minden, amihez nyúl. Legalábbis majdnem. Mióta egy koncerten párszor belekocogtatták a fejét a betonba (tíz öltés) azért Ian tud furcsa dolgokat mûvelni. Az hagyján, hogy egy repülõn le akarta vágni egy stewardess kezét mûanyag késsel, de olyat mondani, hogy a My Way-t Michael Jackson Thrillerje inspirálta, az mindenképpen erõs felütés. A nyitó számot (Stellify) eredetileg Rihannának (!!!) írta, de olyan jól sikerült, hogy szerencsére inkább megtartotta magának. De még mielõtt azt hihetnénk, hogy végre észhez tért, jön Zager & Evans egyszámos slágerének az In the Year 2525-nak a feldolgozása, pedig kb. tizenöt évig éltem abban a kellemes tudatban, hogy többé nem kell hallanom ezt a borzalmas számot. És hiába flamenkósította, az albumon ez a „majdnem“. Globálisan nézve a My Way a 2007-es The World Is Yoursnak az ellenpárja, hiszen ez nem egy kifelé, hanem egy sokkal inkább befelé figyelõ album lett. Rosszindulattal hatalmas egotripnek, jóindulattal önéletrajzi albumnak nevezhetnénk. Az Always Remember Me például beszólás John Squire-nak, a For the Glory óda a leghûségesebb rajongóihoz, a Marathon Man, a So High és a Laugh Now pedig mind a saját kitartásáról szólnak, mindarról, amit elért – és ki nem mondottan a The Stone Roses összeállásának szükségtelenségérõl, csak hogy bezárjuk a kört.

4/5


DINOSAUR JR.: FARM
Jagjaguwar
[official site]
[official Myspace]

Vannak, akik szexet akarnak, vannak, akik drogot, vannak, akik rock & rollt. És ott vannak azok, akik mindhármat: õk az igazi spílerek. Aztán, ha ezek a spílerek hangszerekhez nyúlnak, ugyanilyen telhetetlennek bizonyulnak, és egyszerre akarnak folkot, grunge-ot és hardcore-t játszani. Ezeket a rock’n’rollereket Dinosaur Jr.-nak hívják. A nyolcvanas évek második felében befutó zenekar olyanokat tudhatott rajongói között, mint Kurt Cobain, vagy a teljes Sonic Youth gárda. Zenéjük annyi forrásból fakadt és annyi irányba szaladhatott szét, mint egy hatalmas folyó, amelyik a hegyek közül hirtelen egy végtelen fennsíkra fut ki. Szét is hullottak és csak négy éve szedték újra össze magukat. Azóta ez a második albumuk, ami nem tesz mást, mint visszanyúl a késõ nyolcvanas évek gyökereihez, ezt viszont tökéletesen teszi. Nyers rock & roll darabnak ott van a Pieces, popos szerzeményekbõl sincs hiány, lásd Over It vagy I Want You To Know, belassult szörfözéshez pedig tökéletes az Ocean In The Way. Igazából nincs más dolgunk, mint leülni a patak hídjára, és hagyni, hogy a víz körbefolyja a lábunkat.

4/5


MATISYAHU: LIGHT
Epic Records
[official site]
[official Myspace]

Amikor elõször felbukkant Matthew Paul Miller, alias Matisyahu (vagyis szerényen az „Örökkévaló Ajándéka“), egy ortodox zsidó fiatalember, aki tradícionális reggae-t játszik, az emberek meglepetten és kíváncsian kapták fel a fejüket, hiszen ez formabontó, sõt úttörõ cselekedetnek ígérkezett. Az eredmény szigorúan kóser, spirituális, de egyben bizarr is volt. A koncertjein a falakból nyilván menekülnek a kártevõk, manna hull alá az égbõl, az eltévelyedett liberálisok pedig azonnal visszatalálnak gyökereikhez, de azért ez az egész jamaikai külcsín úgy áll neki, mint tehénen a gatya. Harmadik haszid-reggae albuma egy árnyalattal rockosabb és hip-hoposabb, mint a korábbiak, például a három évvel ezelõtti Youth, de sok újdonsággal nem képes meglepni senkit. Ökomenikus vallási körítést ugyan fel lehet építeni köré, bár sok értelme ennek sincsen, de zeneileg aztán pláne egyszeri poénnak tûnik – mint például amikor Dee Dee Ramone rap-albumot készített.

2/5


THE MOON AND THE NIGHTSPIRIT: ÕSFORRÁS
Equilibrium Music
[official site]
[official Myspace]

A borítóra tekintve, az, aki nem látta a 2004 óta létezõ zenekart mondjuk a Corvus Corax elõtt fellépni az A38-on, azt gondolhatja, hogy valami buta gót-metállal kell mindjárt szembesülnie, de ehelyett hangszer- és dallamgazdag világzenei számok folyják körül a hallgatót. Mindenbõl – például a 12 húros akusztikus gitárból – pont annyi van és pont ott, amennyi mondjuk egy jó fantasy-film kísérõzenéjéhez szükséges, márpedig ennél a kényes stílusnál az arányok betartásán múlik minden. Ritka, hogy az ilyen hazai kísérletek ne keltsenek gagyi hatást, fõleg, ha magyarul szólnak a dalok, de ezúttal a Dead Can Dance-be oltott õsi magyar zenét sikerült hallgatható színvonalon reprodukálni, sõt, bátran kijelenthetjük, hogy exportálásával külföldön sem lesz semmi szégyenkeznivalónk. Vigyék jó hírünket!

4/5
| 13 hozzászólás © 9th
Hozzászólok
Antipop   2009. október 9., Péntek ( 23:11 ) #13
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
az Õsforrás tényleg nagyon kellemes meglepetés - persze lehet, hogy csak nekem mert már sokan ismerték régóta...
-SoD-Gazdi   2009. október 9., Péntek ( 19:27 ) #12
Regisztráció időpontja:
2004. október 16.
Üzenetek száma: 1178
"Burn down the disco
Hang the blessed DJ
Because the music that they constantly play
IT SAYS NOTHING TO ME ABOUT MY LIFE"

Az Ian Brown viszont nagyon jó pop. Gömbölyû és fanyar,
fantasztikusan kevert és hangszerelt cucc. Mint a fickó munkái eddig az uccsó 20 évben :D

Kár, hogy nincs nyár, mert ez a muzsika a kerti koccintások
és a grillezés pompás aláfestõzenéje.

De az csúcs az Õsforrás. Nagyon faja.
Antipop   2009. október 9., Péntek ( 17:10 ) #11
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
Matisyahu szerintem nyögvenyelõs, Dinosaurt szívesen :)
9th   2009. október 9., Péntek ( 15:00 ) #10
Regisztráció időpontja:
2004. február 28.
Üzenetek száma: 25995
We are not the same
as I hope to show.


hardergeneration.org
ez a Dinosaur Jr. hatalmas muzsika, thnx a tippet :)
xcerazes   2009. október 9., Péntek ( 13:29 ) #9
Regisztráció időpontja:
2006. január 31.
Üzenetek száma: 2200
I like taking care of horses
stonerrock.hu
Matisyahu-nak, akármilyen neccesen is áll, de jól áll. kétségtelenül vicces és az a jó benne, legalábbis úgy vettem észre, hogy õ sem veszi véresen komolyan magát. szereti amit csinál és dõl belõle az öröm és ez lazán, természetesen és ettõl mûködik.

ifjabb dinóró' mintha hallottam volna, de csekkolom is =)
-SoD-Gazdi   2009. október 8., Csütörtök ( 20:47 ) (#1) #8
Regisztráció időpontja:
2004. október 16.
Üzenetek száma: 1178
"Burn down the disco
Hang the blessed DJ
Because the music that they constantly play
IT SAYS NOTHING TO ME ABOUT MY LIFE"

Marvin (#1) írta:
Ez a haszid reggae mégis hogy, a zsidók térjenek vissza Afrikába és szívjanak jó sok füvet, vagy a jamaikaiak az Úr választott népe? O_o


Na ja, a Rasztafariánus mozgalom is etióp, kopt meg mindenféle gyökereket gyúrogató zavaros katyvasz, miért ne lehetne ezt egy kis zsidó messiáshittel is nyakonvágni?

jeej, Szinkretizmus ostobáknak. Az érdekes, az hogy hogyan lehet összemosni a kiválasztott nép szerepét a fekete felsõbbrendûség mozgalommal.
Fárasztó gondolatok...
apmd   2009. október 8., Csütörtök ( 19:24 ) #7
Regisztráció időpontja:
2007. április 16.
Üzenetek száma: 1389
Csak egy apró megjegyzés a Moon and Nightspiritrõl szóló részhez:

"sõt, bátran kijelenthetjük, hogy exportálásával külföldön sem lesz semmi szégyenkeznivalónk"

A jövõ idõ nem hiszem, hogy túlságosan indokolt lenne, hiszen már elég régóta koncerteznek külföldön (szerintem kb. a megalakulás/elsõ lemezmegjelenés óta), és a lemezeik is külföldön jelennek meg, mindkettõ (lemezek és koncertek) nagy sikerrel, úgyhogy nyugodtan lehet ezt jelen idõben is írni :)
sci   2009. október 8., Csütörtök ( 19:18 ) #6
Regisztráció időpontja:
2004. június 24.
Üzenetek száma: 3634
Heaven or Las Vegas
ian brown is love
Antipop   2009. október 8., Csütörtök ( 11:03 ) #5
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
igen, menekítik ki õket a nagy büdös városból, ha jól látom... egyfajta kivonulás a társadalomból jelkép, ha jól sejtem.
Marvin   2009. október 8., Csütörtök ( 10:31 ) #4
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 14670


Láttam egy képet Anna
Frankról, szerintem ronda.



A Dinosaur Jr. borítóján meg mintha ENTEK hurcolásznák azokat a remélem, kis hippiket, nem hobbitkákat...
JinxR   2009. október 8., Csütörtök ( 00:32 ) #3
Regisztráció időpontja:
2002. november 9.
Üzenetek száma: 2222
pleased to meet you, hope you guessed my name
Az In the year 2525 Project Pitchfork verziója valóban a legjobb volt, de ez a Stellify engem azonnal megfogott.

A Michael Jakcsonos dolgon meg nem tudom, miért csodálkozol, van a Thrillerbõl konkrétan Ian Brown cover :)
Antipop   2009. október 7., Szerda ( 22:59 ) #2
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
nem merek nyilatkozni, marvin... :)
Marvin   2009. október 7., Szerda ( 22:52 ) #1
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 14670


Láttam egy képet Anna
Frankról, szerintem ronda.



Ez a haszid reggae mégis hogy, a zsidók térjenek vissza Afrikába és szívjanak jó sok füvet, vagy a jamaikaiak az Úr választott népe? O_o

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision