Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2009. november 12., Csütörtök 19:40
Antipop gyorskritikái


Amilyen szar az idõ, annyira jó a lemezfelhozatal. És ki akarná elhagyni a lakást, ha otthon kivételesen csupa négyes minõsítésû lemez hever az asztalon? Az összefüggõ szürkeséghez kísérõzenének ott van az új Epica, a viharokhoz az új Slayer, az egy kezemen megszámolható napsugarakhoz pedig a Nemjuci. És mielõtt nekiállnánk filmezni, elõbb adjunk egy esélyt a fantáziának is a Flip Skateboard filmzenéjével.
Szöveg by Antipop .
NEMJUCI: NEMJUCI
Mamazone
[official Myspace]

A Nemjuciban az a jó, hogy mind a négy tag tapasztalt zenésznek számít, vagyis a gyerekbetegségeket már kinõtték, de közben halvány jelét se mutatják annak, hogy hajlandóak lennének felnõni. Különösebben nem akarnak megfelelni senkinek, csak mennek a saját csökönyös fejük után. Márpedig ez tökéletes kiindulópont, ha valaki a nyers, ventilátorba szarós, a hetvenes-kilencvenes évek garázsrockjának a képletét keresi. A rémemberek már levetkõzték a RHCP-s fixációjukat, Faragó Tamás is inkább csak úgy elvan a saját világában, ahol idõnként olyan Franz Ferdinand-os gyöngyszemeket talál, mint a Wasting Time gitárfutamai. És ami a legfontosabb, Németh Juci se azt akarja mindenáron bebizonyítani, hogy õ mekkora szólóénekesnõ – ellenben mondjuk a vele kapcsolatban sokat emlegetett és a zenekar háza táján épp ezért mélységesen megvetett Juliette Lewisszal –, õ itt „csak” egy rockzenekar énekesnõje. Márpedig ezzel egy veszélyes hajtûkanyart vettek be sikeresen, és a négy kerék magabiztosan fekszik az útra – a kemikália mûködik (lásd például a Winning Wars címû számot), és ezt értékelni kell. Persze ez még csak az elsõ lemez, az iránymutatás fázisa, a zenészek összeszokásának a korszaka, és ugye nem lehet rögvest elvárni egy Satisfactiont vagy egy Been Caught Stealinget, az még a jövõ zenéje (csak hogy növeljem rajtuk egy kicsit a nyomást). Bár a friss klippel futtatott Runaway akár egy Cardigans-lemezen is simán elférne, a Nemjuci nem ácsingózik nemzetközi babérokra, és pont ezért sajnálatos, hogy Juci nem magyarul énekel, mert úgy talán könnyebben meg tudná érinteni a célközönséget. Az ugyanis hiú ábránd, illetve a magyar zenekarok szempontjából veszélyes tévhit, hogy a mai fiatalok már mind beszélnek nyelveket – nem véletlen, hogy sorra váltanak magyarra az olyan zenekarok, mint a Fish!, a Blind Myself vagy a Necksprain. Produceri szempontból a szintén öreg harcosnak számító Temesvári Balázs kezének nyoma leginkább abban érezhetõ, hogy a dalok hangzása kiegyensúlyozott, a hangszerek pengeélesen szólnak, még ha nem is annyira, mint a The Dead Weather albumán, de majdnem. Mindez igaz a Nemjuci tagjaira is, kiegyensúlyozottnak, már-már modorosnak tûnnek, épp ezért a következõ album elõtt hivatalból kiutalnék Jucinak egy magánéleti válságot, Tamásnak egy fõszerepet a Fûrész 7-ben, Matyionek egy durva emberrablást, Áronnak pedig egy szélsõjobbos kormánypuccsot – akkor talán egy kicsit dühödtebben játszanak majd, és merészebben feszegetik a határaikat.

4/5

SLAYER: WORLD PAINTED BLOOD
Sony Music
[official site]
[official Myspace]

A szokásos Reign In Bloodhoz való hasonlítgatás valószínûleg rohadtul nem érdekli a zenekar tagjait – pedig amúgy a kettõvel korábbi God Hates Us All-lal egészen megközelítették –, Tom Arayáék csak puszta addikcióból megint letettek egy gyors és agresszív pakkot az asztalra. A modern thrash metal egyik alapítója, a Slayer már régóta a brutalitás utolsó bástyája. Épp ezért van, hogy az igazi metalrajongók, ha rendes, vérbe áztatott thrashre vágynak, újra és újra visszatérnek a Slayerhez egy-egy adagnyi keménységért. Az 1981-ben alakult zenekar felállított bizonyos standardokat, és például az egyre kommerszebb és érdektelenebb zenét játszó Metallicával szemben a Slayer megalkuvást nem tûrve halad elõre, így a legszigorúbb tradicionális ízlésû rajongóik is folyamatosan kitartanak mellettük. A Rick Rubin által csiszolgatott tizedik album pontosan illeszkedik a sorba – jöhet a turné. A borítót kihajtva egy koponyákkal, csontokkal és némi vérrel feldobott világtérkép terül a szemünk elé, ami nagyjából össze is foglalja a Slayer véleményét kb. mindenrõl. Extraként a CD mellett található egy DVD, amin nagyrészt az album számaiból kaphatunk ízelítõt Sin City-s képregény-aláfestéssel, ami természetesen egy beteg sorozatgyilkos nyomasztó mindennapjait mutatja be nekünk biztos, ami biztos.

4/5

EPICA: DESIGN YOUR UNIVERSE
Nuclear Blast
[official site]
[official Myspace]

Az utolsó komolyan vehetõ gót zenekar talán a Type O Negative volt, azóta ebben a mûfajban nem született vállalható produkció. Divat lett viszont ezt a stílust nõi énekessel és szimfonikus betétekkel turbózni, ami enyhén szórakoztató, de fõleg fájdalmas, lásd Nightwish. Az immár ötödik albummal jelentkezõ Epicának két érdekessége van, az egyik, hogy hollandok, a másik pedig, hogy nem csak „szimfonikusak”, hanem progresszívek is. Ettõl persze még nem fognak a slágerlisták élére ugrani, de egy Cannibal Corpse-album meghallgatása után mindenképpen felüdülést jelentenek, fõleg a Sonata Arctica énekesnõjével készített duettjük. A dalszövegek leginkább a Gyûrûk Ura trilógiát juttathatják a rajongók eszébe, ugyanis vannak olyan történetek, amelyek két albummal korábban indultak el és még mindig tartanak. De kivételesen ne sárkányos-kardozós novellákra asszociáljunk, mert ezen a ponton végsõ csapásként kiderül, hogy az Epicától az ezotéria terjesztése se áll messze.

4/5

FLIP SKATEBOARDS: EXTREMELY SORRY SOUNDTRACK
Volcom Entertainment
[official site]

Filmzenék terén idõrõl idõre nagyon komoly alapvetések születnek, lásd Judgement Night vagy a Spawn. A gyártó nevébõl (Flip Skateboards) gyorsan kiderül, hogy az Extremely Sorry egy gördeszkás film, amihez a producer, Baron válogathatta össze a zenéket. A spektrum igen széles és igényes, ami fenntartja a figyelmet az utolsó percig. A gyalulós ipari metaltól az igényes rock’n’rollon keresztül az altatós ambientig mindenbõl van itt egy kis ízelítõ. Warren G és Snoop Dogg duettjétõl nagyjából azt kapjuk, amire számíthattunk, ha egy kicsit megfazonírozták is a Swagger Rich címû számukat. A legnagyobb meglepetés azonban Lemmy „Motörhead” Kilmister és Dave „Slayer” Lombardo kollaborációja: a gerinccsigolyák tompa csákánnyal történõ egyenkénti kifeszegetése helyett Ben E. King klasszikusát, a Stand By Me-t adják elo, egészen kellemes stílusban. Kiengesztelésképpen a lemezen helyet kapott még Lombardo privát dobszólója is, nyilván azért, hogy ne kényszerzubbonyban és vasketrecben kelljen eltávolítani az igen tehetséges, de rendkívül nagy diszharmóniában élõ fiatalembert a stúdióból. A filmet magát persze sose fogják játszani a magyar mozik, van helyette Szuperbojzunk…

4/5
| 21 hozzászólás © 9th
<<< [2] 1 >>>
Hozzászólok
Kijtrappa   2009. november 14., Szombat ( 11:35 ) (#18) #21
Regisztráció időpontja:
2008. július 31.
Üzenetek száma: 306
Elfogyasztottam nyolc és fél uncia gumiarábikumot, de az ólomlecsó utóíze csak nem akart csillapodni.
Herbert_West (#18) írta:

Öööö, tudod te, mi az a death metal, meg hogy mi a black metal?

Igen. És mint hatások, szerintem újabban igen masszívan jelen vannak a zenéjükben, jobban, mint bármelyik másik hasonló zenekarnál. Nem azt állítottam, hogy ez death metal. :P

Amúgy a szubjektív véleményekkel ki tudok békülni, lehúzva nem lett a lemez, de legalább a vendégénekes nemét javítsátok ki, Tony Kakko még mindig nem nõ.
Antipop   2009. november 14., Szombat ( 06:25 ) #19
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
a Tokio Hotel az valami emós tinicsapat, nem?
de ez hogy jön ide?
Herbert_West   2009. november 13., Péntek ( 21:24 ) (#15) #18
Regisztráció időpontja:
2004. szeptember 10.
Üzenetek száma: 20853

HWLD50
kukac
gmail
pont
com
noisemaker (#15) írta:
Az Epica A prog vagy a gót helyett inkább a black/death vonalat érzem a szimfo mellett hozzájuk közel állónak, tekintve, hogy ketten is ex-God Dethroned tagok


Öööö, tudod te, mi az a death metal, meg hogy mi a black metal?

Egyébként meg egyetértek szövegszinten, bár az Epica zenéje tõlem távol áll, de ha ez az ezotéria terjesztése, akkor még Dorina Fattyúe is beadhatja a lemondását.
Antipop   2009. november 13., Péntek ( 15:13 ) #16
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
meg :)
Kijtrappa   2009. november 13., Péntek ( 13:59 ) #15
Regisztráció időpontja:
2008. július 31.
Üzenetek száma: 306
Elfogyasztottam nyolc és fél uncia gumiarábikumot, de az ólomlecsó utóíze csak nem akart csillapodni.
Az Epica kb. annyira gót, mint a Slayer. Nem tudom, miért kell mindenre ráhúzni ezt a skatulyát, amiben nõi énekes van. Nem olyan a zene, nem olyanok a szövegek, nem olyan az imidzs. A prog vagy a gót helyett inkább a black/death vonalat érzem a szimfo mellett hozzájuk közel állónak, tekintve, hogy ketten is ex-God Dethroned tagok, aminek hatása szerintem egyértelmûen érezhetõ (nyilván nem egy zongoraballadánál), és újabban hárman is hörögnek, az aggresszív vokálok egész széles spektrumán. A Sonata Arcticának meg eléggé férfi az énekese, nem nõ.

A DYU szövegeinek köze nincs az "ezotériához" (pláne nem terjeszik). Alapvetõen két felé lehet osztani õket, az egyik fele nagyobb értelemben vett politikai témájú (szólásszabadság, stb.), illetve az emberek birkasága ellen szólal fel (legyen az vallási, vagy bármilyen más alapú), a másik fele (amiket az énekesnõ ír, ezek a lájtosabb számok) meg inkább "emberi", személyes jellegû.

Meghallgattad te egyáltalán ezt az albumot? :D
Antipop   2009. november 13., Péntek ( 12:51 ) #14
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
Tehát mondjuk nagyjából sehol se lehet beszerezni egyik zenekar cd-jét sem?
Marvin   2009. november 13., Péntek ( 11:29 ) #13
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 14670


Láttam egy képet Anna
Frankról, szerintem ronda.



Persze, megrendelheted a cuccaikat pl. amazonon jó sok pénzért, de a LDOJ viszonylag gyakran látható nálunk is, mivel szlovákok.
Antipop   2009. november 13., Péntek ( 11:06 ) #12
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
Letöltésen kívül be lehet ezeket szerezni valahol?
Marvin   2009. november 13., Péntek ( 09:35 ) #11
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 14670


Láttam egy képet Anna
Frankról, szerintem ronda.



Last days of Jesus, Breath of life, Cranes, Diary of dreams meg pár másik, bár ezek nem mind újak, de a TON-nál biztos nem régibbek.
Antipop   2009. november 12., Csütörtök ( 23:52 ) #10
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
tök szívesen megismernék értékes gót zenekarokat a közelmúltból... mondasz pár példát?
Marvin   2009. november 12., Csütörtök ( 23:19 ) #9
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 14670


Láttam egy képet Anna
Frankról, szerintem ronda.



Az elmúlt 10-15 évben (a TON kb. azóta se rukkolt ki semmi igazán újjal) azért volt pár dolog, de sztem a gótot is kár összekeverni a metállal, nincs sok közük egymáshoz.
Antipop   2009. november 12., Csütörtök ( 23:13 ) #8
Regisztráció időpontja:
2007. szeptember 15.
Üzenetek száma: 75
én azért komolyan tudtam venni...
azóta történt valami ezen a színtéren?
Marvin   2009. november 12., Csütörtök ( 22:57 ) #7
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 14670


Láttam egy képet Anna
Frankról, szerintem ronda.



"Az utolsó komolyan vehetõ gót zenekar talán a Type O Negative volt, azóta ebben a mûfajban nem született vállalható produkció."

Ez azért elég merész kijelentés, tekintve, hogy a TON némi gótparódia-elemekkel feldobott metál volt (?) legfeljebb.
<<< [2] 1 >>>

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision