2009. február 15-én változás történt a Watch My Dying soraiban. Kovács Attila gitáros személyes természetû indokokra hivatkozva kiszállt a zenekarból.
Attila a következõ búcsúüzenetet fogalmazta meg:

"Szeretném megköszönni a zenekarnak és a közönségnek az együtt töltött idõt, hogy tagja lehettem Magyarország legjobb extrém metal csapatának, és egy fantasztikus tábornak játszhattam óriási koncerteken - jó arcoknak, jó zenekarok társaságában. Rengeteg közös élménnyel gazdagodtam általatok, nagyon sokat tanultam a négy év alatt a zenérõl és az egész világról. Ezért nem lehetek elég hálás, és ezen semmi sem változtathat. Természetesen nem tûnök el a színtérrõl - akinek fontos, tudni fogja, hol keressen. Vigyázzatok magatokra, hamarosan találkozunk! - Attila"

További infók az új WMD albumról és fellépésekrõl a tovább után.

A múlt héten egy barátom éjjel egyedül eltévedt a Bakonyban, és mire hajnalban, mezítláb a hóban emberlakta helyre ért, már alig tudott magáról. Másnap a lábán látni lehetett a fagyási sérüléseket, a szemében pedig a halálközeli élményt. Egy ilyen sztorihoz vajon milyen „filmzene” illik? Experimentális rock, triphop, gót rock, vagy downtempo? Mindenki döntse el maga… A tovább után jön a februári bónusz kvartett: John Frusciante-Planet55-The Damned-Unkle.

Nem kevesebb, mint 6 éve megjelent az LD50 fõoldalán egy kritika az AntiQuark nevû amerikai futurepop / electro formáció Mask címû lemezérõl, most pedig egy exkluzív interjú keretein belül tudhatjátok meg, hogy mi történt azóta az együttessel. A beszélgetés apropóját az új album, a Skydancer adja, a virtuális mikrofon mögött pedig Ant és Sergio.

Interjú, videó és hivatalos linkek a tovább után!

Ebben a folyamatos szürke-esõs-ködös idõben nehéz latin örömzenét vagy jamaikai reggae-t hallgatni, így marad a Hold sötétebbik oldala, remélve, hogy egyszer az éjszaka után nappal következik, a tél (?) után pedig tavasz. Egy ilyen nyálas bevezetõ után mi más is következhetne, mint egy kis magyar metal, brazil rom-metal, modern HC-metal, és csak hogy ne kelljen negyedszerre is leírni, hogy m…, egy kis folk-punk! Vagyis a tovább után jön a februári menü: Horda-Sepultura-Superbutt-Yava.

Death / thrash basszerosok figyelem!

Több mint egy év után, zenei és emberi nézeteltérések miatt a miskolci SLYTRACT zenekar és Tuza Ákos basszer útjai elváltak, így egy aktívan (külföldön is) koncertezõ, folyamatosan fejlõdõ trió maradt bõgõs nélkül. A tavaly megjelent debütalbum, az Explanation: Unknown Európa-szerte meglepõen jó sajtóvisszhangokat keltett, és a terjesztésért is neves külföldi cégek (köztük az amcsi Relapse Records) felelnek. Azóta készült egy videoklip is, és a zenekar a Powergound Managementnek is a tagja lett. Ákos döntése azért is érintette különösen kellemetlenül a zenekart, mert február 28-án indul egy tavaszi klubturné, ami elég fontos esemény a banda életében.

A SLYTRACT-nek egy olyan bõgõsre van szüksége, aki uralja hangszerét, stúdióban teljesít, minden tekintetben kihozza magából a 150%-ot, és nem utolsó sorban egy állattá alakul át a színpadon. Ha érzel magadban elég kitartást, elkötelezettséget, és tudást, akkor bátran jelentkezz az alábbi kontaktok valamelyikén.

Minden infó a zenekarról + egy videoklip a tovább után.

Úgy tûnik 2009-re egyre több és jobb cikkel jelentkezik az LD50, ennek legújabb bizonyítéka, hogy például Antipop - aki tavaly a fõoldal egyik legérdekesebb színfoltja volt - újfent jelentkezik egy 4 albumos gyorskritikával. A menü ezúttal ska-punk, pop-black és okos matekmetál, valamint mélydepressziós triphop. Ha pozitív feeback-ek érkeznek, talán gyakrabban látunk ilyen és hasonló posztokat, tehát ne fogjátok vissza magatokat!

A tovább után következik: Less Than Jake, Cradle of Filth, Isten Háta Mögött és Unkle, szöveg by Antipop.

"Budapestre látogatott Alec Empire, az elmúlt két évtized elektronikus zenéjének egyik meghatározó alakja. A kilencvenes évek hangzásait inspiráló zenésszel arról beszélgettünk, hogyan látja két évtizednyi lázadás után a világot, hogyan születnek filmzenéi, miért lehet kellemetlen a MySpace-hírnév - és hogyan okozhatunk lázongást bizonyos frekvenciatartományokkal."

[ Damage interjúja a HVG.hu-n ]

Ritkaságszámba menõ élménnyel igyekszik szolgálni a budapesti MU Színház január 16-17-én az underground elektronikus zene kedvelõinek. A kétnapos eseményen, négy warm-up/afterparty DJ és tíz liveact várja az arra tévedõket, este 10-tõl egészen reggel 6-ig. Zeneileg rendkívül széles palettán mozog a Varieté. Míg az elsõ nap a 4/4-é a terep, a fortyogó darktechnótol kezdve az oldschool raven át egészen az agyrogyasztó minimalig, addig a második nap a kicsit megcsapottab ritmusképleteké a break-, frenchcore és a jungle szanaszét vágott ütemeitõl, a 8-bit karcos hangzásán át, az IDM és a noise kompromisszummentességéig. Az elõadókban az egyetlen közös az, mint a szervezõkben: bérmentve és szívbõl csinálják, amit csinálnak. Ráadásul a rendezvényre való belépés is mindkét nap teljesen ingyenes!
Pontos lineup belül.

Grandpierre Atilla a legendás Vágtázó Halottkémek 26 éve alatt világszerte a kortárs magyar zene ikonjává vált. 2000-ben feloszlott a VHK, és 2005-ben megalakította az õsi népi hangszerekkel operáló Vágtázó Csodaszarvast. Elsõ lemezük, a bartóki népzene-felfogás szellemiségében fogant Tiszta Forrás októberben aranyozódott be, és ezzel egy idõben megjelent a közép-ázsiai, moldvai, dunántúli, kínai és indiai dallamokra épülõ második lemez, Végtelen Ázsia! címmel, amely a MAHASZ lista élvonalába jutott. És ha mindez még nem volna elég, kiderült, hogy egy fõ híján együtt próbál a VHK és április 25-én koncertezni fognak a Petõfi Csarnokban. Ennek apropóján látogatta meg Antipop az LD50 részérõl Atillát zebegényi otthonában.