Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 
 
: : : : : :
 
BittRsweet
 
33530_386451363_dark_angel_h181845_l.jpg
Profil képek
03_sunflower.jpg
03_sunflower

105527752_d82d28ce15_m.jpg
105527752_d82d28ce15

13638050.jpg
13638050

17131790.jpg
17131790

20040609514.jpg
20040609514

2389.jpg
2389

33530_386451363_112171649946_h202700_l.jpg
33530_386451363_1121

33530_386451363_42901691_h152147_l.jpg
33530_386451363_4290

33530_386451363_94593074_h113656_l.jpg
33530_386451363_9459

33530_386451363_999_la_tonnerre_w_h192620_l.jpg
33530_386451363_999_

33530_386451363_blue_20rose_h131152_l.jpg
33530_386451363_blue

33530_386451363_cool_cat_h182837_l.jpg
33530_386451363_cool

33530_386451363_dark_moon_h205019_l.jpg
33530_386451363_dark

33530_386451363_fille_bleu_h113617_l.jpg
33530_386451363_fill

33530_386451363_images_h143555_l.jpg
33530_386451363_imag

33530_386451363_larme_h172831_l.jpg
33530_386451363_larm

33530_386451363_rose___chaine_h205255_l.jpg
33530_386451363_rose

33530_386451363_rose_blanche_1__h075403_l.jpg
33530_386451363_rose

33530_386451363_sans_titre_iug_h163329_l.jpg
33530_386451363_sans

33530_386451363_t_fleur_noire_h122635_l.jpg
33530_386451363_t_fl

3651600.jpg
3651600

36878926_78df7b5a71_m.jpg
36878926_78df7b5a71_

38056729_5a89c4e26a_m.jpg
38056729_5a89c4e26a_

3999773.jpg
3999773

4.jpg
4

40577864_ef4baeadc5_m.jpg
40577864_ef4baeadc5_

a5.jpg
a5

ady.jpg
ady

antisocial34.jpg
antisocial34

b30.jpg
b30

b7.jpg
b7

bfl.jpg
bfl

black-rose__.jpg
black-rose__

black_rose.jpg
black_rose

blackcat.jpg
blackcat

blood.jpg
blood

brb.jpg
brb

butterfly.jpg
butterfly

butterfly12.jpg
butterfly12

catany_black_rose.jpg
catany_black_rose

celticrealm.jpg
celticrealm

cic.jpg
cic

dark_spring.jpg
dark_spring

dead_end.jpg
dead_end

dr.jpg
dr

f.jpg
f

fallnangl.jpg
fallnangl

flames.jpg
flames

flyx.jpg
flyx

give_u_my_heart.jpg
give_u_my_heart

glory_lily.jpg
glory_lily

grandcanyon.jpg
grandcanyon

hateme.jpg
hateme

hurt.jpg
hurt

images5.jpg
images5

k_p.jpg
k_p

k_p21.jpg
k_p21

k_p27.jpg
k_p27

k_p3.jpg
k_p3

kep_45.jpg
kep_45

kisssssssssss.jpg
kisssssssssss

l20hdr.jpg
l20hdr

ladybugs.jpg
ladybugs

lolcic.jpg
lolcic

lost_inside.jpg
lost_inside

lostangel.jpg
lostangel

macc.jpg
macc

misc294.jpg
misc294

n.y..jpg
n.y.

o2.jpg
o2

om_23-sunflower.jpg
om_23-sunflower

orchid.jpg
orchid

pic15933.jpg
pic15933

picicicc.jpg
picicicc

puffbun.jpg
puffbun

purple_gloxinia.jpg
purple_gloxinia

r5.jpg
r5

r_ncosvauu.jpg
r_ncosvauu

r_zsa22.jpg
r_zsa22

rose..jpg
rose.

rose05.jpg
rose05

rtn.jpg
rtn

s.jpg
s

sorry.jpg
sorry

sts1.jpg
sts1

sunflower.jpg
sunflower

tear.jpg
tear

tears_for_you.jpg
tears_for_you

udvozlet_draga.jpg
udvozlet_draga

villam-018.jpg
villam-018

villam-021.jpg
villam-021

whitegloxinia.jpg
whitegloxinia

 
Személyes
Fóruminfó :
The End of Innocence comes to us all...
 
Avatar :
 
Név : Kata
Nem :
Születésnap : 1984. február 1.
Nyelv :
Regisztráció időpontja : 2005. április 6.
Legutóbbi bejelentkezés : 2018. április 30., 20:27
Legutóbbi látogatás : 2018. április 30., 20:40
Profil frissítés : 2011. július 27., 22:47
 

Egyéb
 
Érdeklődési kör :
mindenre nyitott vagyok :) (ami persze nem igaz ;P)
Szeretem :
-ÉDESANYÁMAT, mindennél és mindenkinél jobban - sokszor csak ő tartott életben...
<-

-Őt. néha nagyon.
-zene: 30 seconds to Mars, Apocalyptica, Avantasia, Avenged Sevenfold, Ákos, Billy Talent, Bon Jovi, Cadaveres, Creed, Edda, Edguy, Eleven hold, Evanescence, Gamma Ray (hála Azazelnek ;D), Garden of Eden, Guns n' roses, HIM, In flames, Iron maiden, Junkies, Lacuna Coil, Lake of tears, Lo-Pro, Lord, Lordi, Manowar, Metallica, Moby dick, Moonspell, Nickelback, Nightwish, Nirvana, Ossian, Paradise lost, Placebo, P.O.D., Poets Of The Fall, Pokolgép, Republic, Sonata Arctica, Staind, Stratovarius, The Cure, The Mission, Zanzibar..... ja,picit Manson-t is... (csók Maril ;))
-Carmina Burana
-Simon & Garfunkel: The Sound of Silence
-Nick Cave & Kylie Minogue: Where the wild roses grow
-Kimnowak: Gyémánt
-Tito & Tarantula: After Dark
-Carpathian Forest: A Forest



-más:
-őszinteség (akkor is, ha fáj...)
-kék,fekete rózsa
"The dogs are howling at the midnight moon.
I'm on my way to where the black rose blooms.
The mountain's high, the night is cold.
I feel the sunshine; a black rose grows.

Together again, we're as common as sin, they say,
We just walk around the stones they throw.
Night after night, we steal away to where
Love don't see no colors in the shadows,
Love don't see no colors in the shadows.

Wind in the willows, wild and warm
Just like the woman lying here in my arms.
The water's deep, cold and still.
I love the feeling that black rose gives."
/BLACK ROSE by Troy Seals and Eddie Setser/

-orchidea, napraforgó
-szín: lila, piros, bordó, fekete, csíkos x)
-a telet
-a hóesést
-a nyarat, ha estefelé ülök a hintában és fújdogál a szél :)
-a naplementét
-Írország, Anglia, Új-Zéland, Izland, és még sok más.
-a szeretem enyhe kifejezés, inkább imádom az állatokat

-könyv: Leslie L. Lawrence-től minden, Vavyan Fable-től szintén minden, Dan Brown: Da Vinci-kód; Szex, pasik,...-sorozat,
James Frey: Millió apró darabban:
"A Fiatal felkereste az Öreget, hogy tanácsot kérjen tőle.
Öreg, összetörtem valamit.
Mennyire törted össze?
Millió apró darabra.
Attól tartok, nem segíthetek.
Miért?
Semmit sem tehetsz.
Miért?
Nem lehet rendbe hozni.
Miért?
Javíthatatlan lett. Millió apró darabra tört."

Marian Keyes: Görögdinnye
"Olyan ronda érzés. És annyira értelmetlen. Annyira nem visz sehova.
Ha elveszítünk valamit vagy valakit, űr marad a helyén. Ám egy idő után kezdjük feltölteni az életünkön keletkezett üreget. A veszteség fokozatosan csökken, és egy idő után eltűnik. Annak a fájdalomnak van értelme, oka és iránya.
De ezzel a féltékenységgel nem nyerhettem semmit. Magam okoztam magamnak, a képzeletem kínjait kellett elszenvednem.
Érzelmileg megfelelt annak, mintha fogtam volna egy borotvát, és fölhasogattam volna a karomat vagy a hasamat vagy a lábamat. A féltékenység öncsonkítás. Ugyanolyan fájó és ugyanolyan értelmetlen.
Nem azért szenvedtem, mert valami történt velem, hanem mert nem történt. Miért fáj ennyire az, ami két ember között történik, és nekem semmi közöm hozzá?
Dögöljek meg, ha tudom!
Én csak annyit tudtam, hogy fáj."

-film: Gyűrűk ura forevör :D, Pillangó-hatás, Rózsa vére, Penge, Trainspotting, Philadelphia, a Magnólia békák potyognak az égből-jelenete, Holtpont, Doors, Hair, Kegyetlen játékok, 8mm, Da Vinci-kód, Karib-tenger kalózai, Végső állomás, Tolvajtempó, 10 dolog, amit utálok benned, Hideg csontok, Az Álmosvölgy legendája,
Az Órák:

"Szembenézni az élettel...Mindig, szembenézni az élettel - és tudni, hogy mit jelent, végül: tudni. Szeretni - olyannak, amilyen, és aztán...eltaszítani. Mindig az évek köztünk...mindig az évek, mindig a szeretet, mindig - az órák..."


Birtokviszony:
"In the morning
I hear the angels they
lick our faces to make you smile
Oh help me
we never touch
please remember I
still believe in something beautiful

And you are
all I need
pick me up
I'm crying

In the winter
all the angels they
sit between us
and wish that we could know
I would want you
tell you how much
but the words here
are hard for me too
See...

And you are
all I need
pick me up
I'm crying..."
/Paul's song - performed by Bullet/

-sorozat: Szex & NY ;D, Kés/alatt, Dr. House, Rejtélyek városa, Született feleségek, Forró rágógumi:D, Szökés, Odaát...
-nyakkendőim:)
-koncertre járni
-a hosszúhajú pasikat...és a magas pasikat...és a...öööööö...magas, hosszúhajú pasikat ;DD
-nézni a tájat a kocsi/busz/vonat ablakából
- (egyedi) ezüst ékszerek
-100%-os narancslé
-hawaii pizza
-marcipáááááááááááánt, de nagyoooonnn :D
-és az étcsokit :D
-szoknyákat
-sírni Republic-koncin
-villámlás
-a tengert, ahogy kimossa a talpam alól a homokot...

"PÉLDA
ahogy a tenger ír a fövenyre:
írja-törli
írja-törli
mindig ugyanazt
- sosem ugyanúgy"
/Fodor Ákos/

-Harley sms-ét, amiben azt írta: "Baby I want you like the roses want the rain..." (de rég volt...)


-

Nem szeretem :
-Őt. néha nagyon.
-a hazugságot, árulást, kétszínűséget, magamutogatást, emberi butaságot
-az érdekembereket, akik csak akkor találnak meg, ha szükségük van valamire...:PP
-a netfüggőségemet
-azt,h ebben a világban minden a külsőségeken múlik
-ha úgy ítélnek meg, h nem is ismernek
-a nyarat minden, fentitől eltérő egyéb esetben
-az esőt ( 1 frissítő nyári zápor azért jöhet ;)
-a rémálmaimat (1 álomfejtő parafenomén jelentkezhetne & megfejthetné,h MIÉÉÉÉÉRT???)
-a nem szeretem enyhe kifejezés, inkább gyűlölöm azokat az ostoba, szívtelen ember(?)eket, akik bántják, kihajítják az autóból, stb. azokat az állatokat, akik feltétel nélkül megbíznak bennük és szeretik őket...
-az ápolatlan magas hosszúhajú pasikat :)
-úgy alapból az ápolatlan embereket
-sírni Republic-koncin...vagyis nem magát a sírást...hanem azt, ha más emberek emiatt furcsán néznek rám... :P
-ha vki nem tudja helyesen leírni a kedvenc(?) együttese nevét :P
-vallási és egyéb fanatizmus
-a piaszagtól bűzlő alkoholistákat a buszon
-azokat, akikkel kapcsolatban ezt kell éreznem:
"Mind a ketten csak téged szerettünk. Én is - te is."
/Fodor Ákos/
....

-imádom a képmutatást. Azt, hogy emberek azt kérik,h figyelj rájuk, szeresd őket, törődj velük, hogy ők is ezt tegyék veled...
aztán ha megteszed, sárbatipornak, azt mondják, h zaklatod őket, csak mert törődésből mindennap megkérdezed, hogy hogy vannak, mi van velük. Hát ezentúl kérdezze meg az, akinek három anyja van. Befejeztem a barátkozást-ismerkedést meg úgy egyáltalán mindent, aminek ehhez az egész szarsághoz köze van. /ámen/

-
Meg ami még jön :
"Hello Darkness, my old friend
I've come to talk with you again..."


Rögtön az elején:
Csak akkor ítélj, hogy én ki vagyok, ha egyszer tudni fogod, hogy TE kicsoda voltál...
/Ákos/

Az idézetek, dalszövegek, versek alapján a "kritikusok" (:P) biztosan azt gondolják, hogy önsajnáltató, depressziós, szuicid hajlamú vagyok. Igen, néha az vagyok. Néha. Bár mostanában egyre ritkábban, és ez jó...(vagy nem? :P xD)

Sokan azt is gondolják, h felesleges ez a sok szöveg. Szívük joga. De sokkal többet elárul rólam, mit bármi más, úgyh (tetszik, nem tetszik) marad. :P


"So why don't you close the door, when you're here with me?"


Dreams? Lies.
Fears? Signs.
Love? Hate.
Life? Fate.
/én/


Nem értem, azt hiszem tévedtem
rossz helyre érkeztem, mert itt vagyok.
Szárnyatlan angyal egy városban,
tudja, hogy máshol van,
és kiszolgáltatott.

A kutató fények áldozatra lesnek,
Várják a sötétet, engem keresnek.

Nem értem, kegyetlen véletlen,
Egy idegen testében, ébredtem fel.
Figyelem magamat, akár egy másikat,
Jót mond, vagy igazat,
És mit énekel?

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

Termékeny bánat, a szél üdvözli a fákat,
Kiterjesztett szárnyak hiánya fáj!

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.
/Ákos/


Tompán ragyog az éjjel és megnő a csend
(Menekülj, fuss el, menekülj)
A sötét elnyeli az árnyakat
Mint verítéktől nyirkos álom
Úgy tapad rám most az indulat

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.

Mint ezer év lángja, lobog a lelkem,
Szememben bűn és vágy ragyog
Szárnyatlan szálló gyilkos angyal,
Végtelenül védtelen vagyok.
/Ákos/



Vége, igen. Egyetlenem.
Vége, igen. Nincs semmi sem. Igen.
Nincs terv, nincs jövő sem. Igen.
Mindennek vége már. Igen.
Nincs biztonság, nincs remény sem. Igen.
Már többé nem nézhetek rád. Igen.
Mondd, mi lesz? Mi jöhet? Ha majd mindent lehet?
Sírni fogsz és nyúlsz egy kéz után.
Ez egy pokoli táj.
/Jim Morrison/





A halál angyalokat csinál mindannyunkból
és szárnyakat ad nekünk ott,
Ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk
Mint a holló karma.
/J. M./


An angel runs
Thru the sudden light
Thru the room
A ghost precedes us
A shadow follows us
And each time we stop
We fall…
/J.M./

Lehet, hogy élni így nem nehéz
De érzem, én mégsem szeretnék
Úgy érzem, túl gyorsan beálltam
A sorba, mi sehová se vár
Mozdulatlanul utaztam
Test nélkül az égen át
Egy illatról bevillan egy hangulat
Az agyamban újra él a pillanat
Másodpercek alatt ugrom éveket
Mikor minden mozgott és lélegzett
Lehet, hogy élni így nem nehéz
Lehet, hogy hiába maradnék
Mert érzem, én mégsem szeretnék...
/Junkies/


Valóság, csalódás
Szívembe szúrt
sok hazugság
Lelkem mélyén
forró indulatok
Kiengedném, de nem tudom

Valami megszûnt bennem
Elpusztult rég
Arcomon nem láthatod
De belül üvöltenék

Szintetikus lett az egész élet
Hatás alatt élsz
Százszor kértelek
Nem engedtél

Belül én már rég meghaltam
Csak a maszkom él
Belül én már rég meghaltam
Egy maszk nevet feléd

Hogyha egyszer embert ölnék
Nem érezném
Hogyha sírok, úgyse látod
Második én

Ilyenné tett ez a szemét élet
De a maszkom véd
Bárcsak gyermek lennék
Ártatlan lény...
/Junkies/


Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek.

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal,
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal.
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,
Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.

Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak,
Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények,
Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet.
Más világ most, ahol él, más szó és más a fény,
Tavasz, ősz, nyár vagy tél nélküle fúj itt a szél.
/Ossian/


Eltaszít és tehozzád űz
Fekete Nap, jéghideg Tűz
Örök rejtély, ellentmondás
Zuhanás és égbeszállás

Más vagy, mégis hasonló
Angyal, sírva mosolygó

Elveszett angyalok
A lelkünk megfagyott
Megsebzett angyalok
Mi láttunk száz poklot

Forrón izzó ölelésben
Jeges örvény mélységében
Őrizlek, mint fényt a tenger
Menekülnék lehunyt szemmel

Más vagy, mégis hasonló
Angyal, sírva mosolygó...
/Ossian/


Silence is all I hear
Blackness fills my world
Midwinter days and lonely nights
Depression takes over
my frozen mind

Morning starts a new day
Dawning nowhere to be seen
Oh, won't you break
my chains and let me go
free as a bird in the sky

Winter blows colder
I'm growing older
Visions of darkness
breaking the silence
Winter blows colder
I'm feeling older
Light fades away
I'm here to stay
/Stratovarius/


I wish for this night-time
to last for a lifetime
The darkness around me
Shores of a solar sea
Oh how I wish to go down with the sun
Sleeping
Weeping
With you...
/Nightwish/


Do you remember me?
Lost for so long
Will you be on the other side
or will you forget me?
I'm dying, praying, bleeding and screaming
Am I too lost to be saved?
Am I too lost?
/Evanescence/


Never was and never will be
you don't know how you've betrayed me
and somehow you've got everybody fooled

Without the mask where will you hide
can't find yourself lost in your lie

I know the truth now
I know who you are
and I don't love you anymore...
/Evanescence/



I'll miss the winter
a world of fragile things
look for me in the white forest
hiding in a hollow tree (come find me)
I know you hear me
I can taste it in your tears...
Closing your eyes to disappear
you pray your dreams will leave you here
but still you wake and know the truth
no one's there...
/Evanescence/


Every time I think of you it’s like the last beat of my heart
The memory of leaving you is tearing me apart
No waves, no tears, no backward glance
But I’ll always hold you dear
Never regret but I’ll never forget
’cos there’s not enough heaven here

Hands across the ocean, reaching out for you
Across the waves, across the water
Hands, across the ocean
Ocean

And every time I’m missing you I just can’t let it show
And every time I want to cry, I just can’t let it go

Hands across the ocean, reaching out for you
Across the waves, across the water
Hands, across the ocean
Ocean...
/The Mission UK/


Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban.
A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemmel rácsodálkozol a világra.
A harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel, rossz utakra kalauzolnak.
A negyedik pillanatban magányos leszel, mint egy kő, társat választasz magadnak, mindörökké szeretni.
Az ötödik pillanatban küzdesz, ezer ellenében, s bár nem egyedül vagy, segítségre mégsem számíthatsz.
A hatodik pillanatban tested láthatatlan sereg kínozza, gyötri, tiporja, megmarkol az idő vaskeze.
A hetedik pillanatban meghalsz.
Mi elfelejtünk.
/Jim Morrison: Hét pillanat/


Nyüszítve, fogvacogva.
Kiszolgáltatva, megalázva.
Tehetetlenül, ragaszkodva.
Megrémülve és becsapva.
Születés és halál.
A kettő ugyanaz.
/J.M.: Ugyanaz/


A születés véres és fájdalmas.
Az élet hosszú és vigasztalan.
A halál lassú és megalázó.
Ki az, aki képes kieszelni
ilyen kegyetlenséget?
/J.M.: Visszatekintve/


Please, please forgive me
But I won't be home again
Maybe someday you'll look up
And barely concious you'll say to no one
Isn’t something missing

You won't cry for my absence, I know
You forgot me long ago
Am I that unimportant?
Am I so insignificant?
Isn’t someone missing me?

Even though I’m the sacrifice
You won't try for me, not now
Though I’d die to know you loved me
I’m all alone
Isn’t someone missing me?

Please, please forgive me
But I won’t be home again
I know what you do to yourself
I breathe deep and cry out
Isn’t something missing

Even though I’m the sacrifice
You won't try for me, not now
Though I’d die to know you loved me
I’m all alone
Isn’t someone missing me?
/Evanescence/


Már nem jövök, a hajnal elvisz innen, elköltözök.
Az éjszaka hiába vár, nem jövök.
Életre kelt halálba hív a rózsák vére.
Ártatlanul, bűnös álmainkat, ártatlanul.
Élünk csak gondolatban ártatlanul.
Életre kelt halálba hív a rózsák vére.

Azt hittem, hogy mindig így marad ez a nap.
Azt hittem, hogy örökre itt marad.
Nem volt igaz. Hinné, de mégse tudja.
Nem volt igaz. De egyszer megtanulja.
Nem volt igaz.Életre kelt halálba hív a rózsák vére.
Hazudni kell minden álmot újra.
Kalandra fel, indulj a hosszú útra.
Repülni hív, vörösben izzik most az ég,
Mint a rózsák vére.
Mondd, hogyha kérném, hogy maradj velem.
Mit válaszolnál, mondd el kedvesem.
Nézd, fenn az égen a nap is megállt,
Úgy figyel minket, várja a folytatást.
Azt hittem, hogy mindig így marad ez a nap.
Azt hittem, hogy örökre itt marad...
/Republic/


Whose fault, if love fades away?
Who tells me, how long is it right by me?
Who knows the unknown?
Who hears the unexpressible?
Whose fault? Who tells me?
It hurts Baby, still I have to tell you
I loved you the day before
but today I run away.
It's just a letter,
I wouldn't be able to look into your eyes.
I don't lie to you,
nothing makes me stay here.
Whose fault? Who tells me?
I'm going away, just going away.
/J.M.: Who knows.../


What I've felt
What I've known
Turn the pages
Turn the stone
Behind the door
Should I open it for you?
What I've felt
What I've known
So sick and tired
I stand alone
Could you be there
'Cause I'm the one who waits
The one who waits for you
Or are you Unforgiven too?

Oh, what I've felt
Oh, what I've known
I take this key
And I bury it in you
Because you're Unforgiven too

NEVER FREE
NEVER ME
'Cause YOU'RE UNFORGIVEN TOO...
/Metallica/


Most hó esik és fázom
Az álmom lesz az életem
Szép nagy tüzek
Ragyognak hajnalig
Most megtalálhatsz végleg
A tenger mindent elborít
A föld remeg, és havat hoz megint
Sarkából kifordul
A nap lenyugszik, és búcsút int
Arcod az űrben
Kés a tükörben
Ölni, ha készül azt, aki vagy...
Ne adj el, ne árulj el nagyon
Maradj velem, ha félek
Minden éjszakán és hajnalon
Ne adj el, ne áruld el magad
Maradj velem, ha félek
Szeress nagyon most, bárki vagy
Ugatnak a holdra fel
A kutyákkal énekelj
A föld remeg, mégsem vagy itt
A kutyákkal alszom megint...
/Republic/


Találkozhatsz velem az út végén
Mondd meg ki vagy
Veszel, vagy eladsz?
Megfizethetsz mindenért...

Túl közel vagy már
Nem találhatsz rám...
/Republic/


Ahová megyek
Senki nem jöhet
nem láthat engem
Üzenem Neked
Nem tudom hova
és miért jöttem
Ugyanaz vagyok
aki megtalált
és elveszített...
Aki keres, az nem talál
Aki szeret, az messze jár...
/Republic/


Nyílnak a kertben a fák, a füvek, a virágok
A földben is fordul a féreg
és elfut a tél
Rég várok rád,
tudom jól, hogy a semmire várok
Zöld hegyek illatát hozza a tavaszi szél

Mi ez a furcsa, hamis zene itt a fejemben,
ez a döglött macska az úton,
e múzeuma a semminek,
ez a felgyújtott erdő, ez a lebombázott város,
ez az összecserélt szempár,
ez a kincs amiért nem kár?
/HS7/


I lay, looking at my hands
I search in these lines
I've not the answer
I'm crying and I don't know
Watching the sky
I search for an answer
I'm free, free to be
I'm not another liar
I just want to be myself...myself

And now the beat inside of me
Is a sort of a cold breeze and I've
Never any feeling inside
Ruining me...
Bring my body
Carry it into another world
I know I live...but like a stone I'm falling down

I pray, looking into the sky
I can feel this rain
Right now it's falling on me
Fly, I just want to fly
Life is all mine
Some days I cry alone,
But I know I'm not the only one
I'm here, another day is gone
I don't want to die...?
Please be there when I'll arrive, don't cry...please
/Lacuna Coil/


Nem tudni, miért van
Az, hogy egy poros könyv
Nálam is többet tud rólam,
Feledés, merengő okfejtés...
Vajon hol lehet az a tücsök, ami a
Fejemben csippan?
Ha nálam éjszakázol, plédként
Engem használj, ha fázol!

S ha sírsz, az én saját csendem felel,
És egy újabb rossz nap jön el.
A múlt már nem érdekel! -
Rég volt, s most ismét jó lenne az a
Néhány tegnapi perc!

Most vagyok angyal... szép
Öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopózz be hozzám,
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
És évek múlva majd nézünk bután,
Hogy miért így volt,
És égő folt
Lesz ez a perc,
Ha nem szeretkezzük el,
Csodás élet törlődik el, hát
Miért ne intézzük el, hogy láthassuk
Évek múltán, mi volt?!

Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, hogy mit jelent
A tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
A lelki szépet, s a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!

S ha sírsz, az én saját csendem felel,
És egy egész más nap jön el,
A múlt már nem érdekel! -
Rég volt, s most ismét jól jönne az a
Néhány tegnapi perc...
/Eleven hold/


Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem.
/Voltaire/


Olykor eleget szenvedünk ahhoz,
hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:
- Nagyon-nagyon boldog vagyok.
/Alexandre Dumas/


Odakint fáradtan néz rám a hold.
Minden emlékem véletlen volt.
De azért mégiscsak számíthatsz rám,
Leszel még vidám.

Ahová mentél, most nyugszik a nap.
Nézem az ébredő sugarakat.
Másik világból vigyázok rád,
Szép jó éjszakát.

Még ne ébressz fel!
Még álmodnom kell.
Ha ilyen a véred, nem tartóztathatlak fel.

Csak a délibábot látom,
Lassan tárt karom bezárom,
Ha a legrosszabb hétfő is nevet majd rám,
Csak várok tovább...
/Zanzibar/


Bármerre nézek, végtelen tenger, oly hangos a moraj,
Már nem is látom, hogy víz, vagy ember, eltakar.
Hajnaltól hajnalig tart,
Lerágott, szép szavak,
Ezek csendben itt maradtak.

Mikor elszunnyad a város, lassan útra kel, engem jól ismer,
Álruhába bújtat, hogy ne fedezz fel, ha feléd megyek, és te…

Új napra ébredsz, neked minden oly szép,
De ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék.

Jókor voltam a rossz helyen, nem is történt semmi sem,
Így várok évek óta már, a szivárvány hazugság,
Az egészet kitalálták...
/Zanzibar/


I think I'll get outta here, where I can
Run just as fast as I can
To the middle of nowhere
To the middle of my frustrated fears
And I swear
you're just like a pill
Instead of makin' me better, you keep makin' me
ill
You keep makin' me ill...
/P!nk/


Tudod rég vártam rád,
hogy végre megtalálj.
Végre az álmomból kilépj,
és előttem állj.
Veled úgy érzem én
nincs ami visszavár
nekünk a Föld túl szűk lett már,
hát szökjünk tovább!

Gyere még, ez nem elég
Most ha lezuhanunk elfelejt az ég
Gyere még, ez nem elég
Hát nem akarod látni, hogy minden elég?

Gyere nézd, egy más világ
nyílik az éj falán
A szélein lángot vet, már ég
a fekete mély.
Látod, hogy hagytunk el
mindent, ami körbezár,
életünk túl szűk lett hozzánk,
hát szökjünk tovább!

Gyere még, ez nem elég
Most ha lezuhanunk elfelejt az ég
Gyere még, ez nem elég
még akarom, hogy lássuk a hajnal színét...
/Angeleyez/


Mindenki megteremti és magával hurcolja a saját "mennyországát" vagy "poklát" - nem szükséges meghalni, hogy odajusson.
/Luz Estela Rozo De Zubillaga/


Lángolt a hajnal
Mikor eljött a félelem
Bűnös az óra
Ami végleg átadott nekem

Kérdezek, hogy több legyek
Holnapra már elfelejtelek

Fáj, hogy nem érted
Minden csepp kiöntött méreg
Fáj, hogyha nézlek
Túl sokat hazudtam érted

Átölel az Éden
Mit a szánalom szült nekem
Várom a választ
A hangot, mi végzett velem

Nem kértem tőled mást
Egyetlen édes vallomást
S ha eltűnt a vágy
Hagyj élnem tovább!
/Zanzibar/


Veled alszom, s veled ébredek,
És mégsem vagy ott;
A karjaimba ölelem a gondolatot Rólad
- de csak a közönséges levegőt érintem.
/John Clare/


A hazugság megöli a szerelmet. Ám az őszinteség öli csak meg igazán.
/Ernest Hemingway/


Ever tried. Ever failed. No matter. Try Again. Fail again. Fail better.
/Samuel Beckett/


With arms wide open
Under the sunlight
Welcome to this place
I'll show you everything
With arms wide open
Now everything has changed
I'll show you love
I'll show you everything
With arms wide open

If I had just one wish
Only one demand
I hope he's not like me
I hope he understands
That he can take this life
And hold it by the hand
And he can greet the world
With arms wide open...
/Creed/


Here I creep
Wretch, under a comfort serves in a whirlwind: all
Life and death does end and each day dies with sleep.

(itt vánszorgok
szerencsétlen nyomorult, a forgószélben a vigaszom:minden élet és halál véget ér, s minden nap meghal az álommal.)
/Gerard Manley Hopkins: Pied beauty/



I packed my bags this morning
Without a word of warning
The cold of winter in my heart

As I walk away from you
The hardest thing I'll ever do
A world of memories falls apart

Forever and a day
I prayed for the answer
I dreamed of the light
A beautiful solution to make things right
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
And If you ever tried to see what
I showed you or hear what I say
I never would left you asleep where you lay
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away

I know it was not easy
I know you tried to please me
I know you´re asking yourself : why ?

And maybe the problem's in me
I have no right to be happy
Always have to say goodbye

Forever and a day
I prayed for the answer
I dreamed of the light
A beautiful solution to make things right
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
And If you ever tried to see what
I showed you or hear what I say
I never would left you asleep where you lay
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away

And now that my life is turning
Bridges burning! Forgive me!
/Ákos/


There are two tragedies in life. One is not to get your heart's desire. The other is to get it.
/G. B. Shaw/


Always die
Always die
These flowers will always die

Between you and me
It's hard to ever really know
Who to trust
How to think
What to believe
Between me and you
It's hard to ever really know
Who to choose
How to feel
What to do

Never fade
Never die
You give me flowers of love

Always fade
Always die
I let fall flowers of blood...
/The Cure/





"Kiírlak magamból, meggyógyulok.

Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.

Csak rám ne nézz."

/Kovács Ákos: Közömbös gyógyító ének/





+ + +
a visszaesés "örömére":
"Tegnap még tele voltam reménnyel, de ma már inkább üres vagyok. Pedig el kell hinnem, hogy erős vagyok és minden jó lesz. De ma valahogy gyenge akarok lenni: azt akarom, hogy vigasztalón átöleljenek. Hát akarhatom, de hiába. Átkozott megszokás! Átkozott szív!
És átkozott türelmetlenség!
Csak merengek, és nézem, hogy múlik az idő. Az én időm!
Bárcsak tudnék énekelni vagy festeni, hogy kiszakíthassam magamból a fájdalmat és a kétségbeesést!
A szavak, amiket az állítólagos írástudományommal használok, mintha körbejárnának sötét szellemként - felpiszkálják fájdalmam, de el nem engedik. Ha énekelni tudnék, bús, mély tónusú, fájdalmas, búgva síró dalokat énekelnék, hogy beleremegne a szíve mindenkinek, aki valaha is érzett hozzám hasonlót. A szavak nem eresztenek, körbehurcolnak birodalmuk határán, és én hű rabszolgaként pörgök velük az őrületig. Mint szőlőt taposó nők, úgy dagonyáznak sebző lelkemben a szavak. Hajcsárom a bánat, béklyóm a reménytelenség és őrzőm a múló idő. Nincs megkönnyebbülés, csak örök körforgás van, időm legvégéig. Egyformán nehéz szembenézni a véggel, és elgondolni, mi vár rám addig.......

......Pánikrohamom van. A félelem hullámokban tör rám.
De hát az nem lehet, hogy ennyi volt számomra az élet! Nekem még ragyognom kell! Ezzel szemben teljesen megsemmisültnek érzem magam. Olyan, mintha egy kissámlin ülnék, egyedül a Holdon, és az utolsó cigimet szívnám. Közben meg vészesen fogy a remény, hogy valahol, valaki már tákolja a hand made űrrepülőgépet, hogy értem jöjjön és megmentsen.
Felfoghatatlan üresség van bennem. Robi nyilván erre azt mondaná, hogy ez jó. Talán valóban az. Talán.
A kérdés csak az, hogy van-e élet a halál előtt?.....

.....Hullt a könnyem, mint a záporeső, és olyan mérhetetlen űrt éreztem magamban, hogy belefért volna az egész világegyetem naprendszerestül.....
A tudás fáj. És te félsz a tudástól - mondta mindig Robi, és most értettem meg, hogy mire gondolt.
Tényleg fájt szembenézni a ténnyel, hogy a magamban dédelgetett világ nem a valóság tükre. Bátorság kell megkeresni a helyem ebben az új, ismeretlen életben, és nem visszamenekülni a rózsaszín Barbie-házamba.
Ripityomra tört, végleg elveszett, kimúlt mérhetetlen fájdalommal."
/Adamkó Fanni/




+ + +
"Barátaimnak szeretettel"
Először is meg szeretném köszönni, hogy itt voltatok velem,
hogyha hatalmas baj volt, még Ti is rágtátok a belem.
Titkaim rátok bízhattam, abszolút némaság.
Nem kell hogy az éjszakát átaludjam,
holnap már az egész város tudja,
ezért jó a barátság.

Szóval meg szeretném köszönni, hogy támogathattalak,
hogy néha etethettelek, néha meg itathattalak,
hogy élősködtök rajtam? Á ez marhaság!
Buli van négy fuvar taxi a fizetésem is könnyebb így elbaszni,
ezért jó a barátság.

Még ma is eszembe jutnak néha azok a kárörvendő arcok.
Ilyenkor elmegyek egy mocsárhoz, mielőtt elalszok,
Nyakig merülök benne, miután a sebeim felvakartam,
És élvezem ahogy a piócák csüngenek rajtam.

Mindig együtt összetartás!
Kölcsönös segítség, meg a folytatás...
egyszer-kétszer elviszem a balhét,
de ez már egy kicsit túlzás,
balfasznak néztetek...Szomorú de nem baj,
ezért jó a barátság...

"...úgy tűnik, erről szól az egész életem...Ha nem mondunk el valamit, még nem jelenti azt, hogy nem akarjuk. Lehetünk valakivel boldogok anélkül, hogy szeretnénk. És szerethetünk mást, mégse lennénk vele. Nem szükséges szeretni valakit, hogy akarjunk, de elég frusztráló...Ha az, amit az agyunk diktál, h akarjunk és az, amit tényleg akarunk, az nem klappol, az fárasztó és bonyolult is. De ilyen az élet. És az élet...szívás."


"I lie awake on a long, dark night
I can't seem to tame my mind
Slings and arrows are killing me inside
Maybe I can't accept the life that's mine
No I can't accept the life that's mine

Simple living is my desperate cry
Been trading "love" with indifference yeah it suits me just fine
I try to hold on but I'm calloused to the bone
Maybe that's why I feel alone
Maybe that's why I feel alone

Me..I'm rusted and weathered
Barely holding together
I'm covered with skin that peels and it just won't heal

The sun shines and I can't avoid the light
I think I'm holding on to life too tight
Ashes to ashes and dust to dust
Sometimes I feel like giving up
Sometimes I feel like giving up

Me...I'm rusted and weathered
Barely holding together
I'm covered with skin that peels and it just won't heal

The day reminds me of you
The night hides your truth
The earth is a voice
Speaking to you
Take all this pride
And leave it behind
Because one day it ends
One day we die
Believe what you will
That is your right
But I choose to win
So I choose to fight
To fight..."
/Creed/


"Az emberek betoppannak az életembe, majd kisétálnak, s megtehetik, mert nekem egy szavam sincs. Rám vághatják az ajtót, vagy akár csendben el is illanhatnak, mert azt hiszik, nem veszem észre. Sosem hittem, hogy megtanulok csendben tűrni, miközben csak észre kellett volna vennem, hogy már jó ideje ezt teszem. A fájdalom bennem persze csapott, mindig akkora zajt, ricsajt, őrjöngést, hogy esélyem sem volt meglátni."
by Viola_Luminis


Most éppen nagyon rossz. Lehengerlőn, lehetetlenül rossz. Nem tudom, hogy fog ez végződni. Nem látom magam előtt az utamat. "És porrá leszel" tanítja az egyház, és ahogy a karomra, a lábamra, a húsomra nézek, latolgatom a bőrnek meg a csontnak ezt az elkerülhetetlen széthullását, és arra gondolok, hogy a folyamat már megkezdődött. Érzem, amint foszlanak a rétegek érzelmi csontvázamról; pereg a hamu összeaszott lelkemből. Ez így biztosan nem mehet tovább. Biztosan lesz majd valami, valaki.
Biztosan.
/Kathleen DeMarco/


"Hamuból jósolok neked, ha kéred,
Feketepillás,
vad tűzbe nézek,
Vörös, vergődő lángnyelvből
Szól a jós neked:
A tűz hullámzik és örök,
Akár a tengerek."
/Carl Sandburg/


Fényre fény a nyeremény...

Kérdezz, hogy a leplet végre lerántsam,
Adj csillagot, hogy a sugara járjon át,
Szárnyat, ó hogy a levegőt szántsam,
Vagy egy marék földet, szájon át...

Fényre fény a nyeremény...

Adj tükröt, hogy büszkén porig alázzam,
Kardot, hogy a csomót vágja át,
Még erőt, ó hogy a láncot rázzam,
Vagy egy maréknyi földet, szájon át...

Vagy lehetne mégis úgy a felütés, hogy a Napot tartod fölém,
Fényre fény a nyeremény, és pont olyan, mintha érteném,
A keserű részt, ahogy fogod a kést, és tövig döföd belém,
Hogy álljak kitárt karral, és úgy tegyek, mintha érteném.
/Superbutt/



"O sinnerman where will you run to
sinnerman where will you run to
sinnerman where will you run to
all on that day
run to the mountain
the mountain wont hide you
run to the sea
the sea will not have you
and run to your grave
your grave will not hold you
all on that day
see sinnerman
mountains are falling
sinnerman
the sea it rages
sinnerman
the grave will not hold you
all on that day
run to the lord
lord please hide me
run to the lord
sinnerman
where you gonna run to
all on that day..."
/16horsepower/ < köszönet érte asthring -nek... ^^


Akarni, annyira akarni.
Mélyen, nem felszínesen akarni.
Bőrhasítóan, vérfakasztóan akarni.
Zsigerig hatoló fájdalommal akarni.
Belül szétszaggatóan, üvöltözően akarni.
Életünk végéig akarni. El nem érni. Meg nem kapni...
/én/


A tegnap (08.07.02.) tapasztalatai:
Nem szabad szeretnem, mert akkor beteg vok, menjek szakemberhez. Nem szabad kérdésre válaszolnom, mert akkor okoskodok. Nem szabad poénkodnom, mert nem érdekel. Nem szabad megsértődnöm, mert akkor túlreagálok. Nem szabad mondanom semmit, mert az sem érdekel.
Hát akkor nem szeretek, nem válaszolok, nem poénkodok, nem sértődök, nem mondok semmit.
Tessék mondani, ha már élni nem szabad, létezni azért lehet?
Ja, tudom, az sem érdekel.
Hát akkor haljunk meg, kéremszépen?!



"A karomban tartottam Almát. Békés volt az arckifejezése, teste megtelt vízzel, és rám tört a bánat. Úgy éreztem, nem értettem őt eléggé. A levegőben mindig érezhető egy lélek illata, de vajon hova tart a lelkünk? Nem értjük a halált, és nem értjük önmagunkat. Nem értjük meg a szerelmeinket és a barátainkat - bármennyire közel álljanak is hozzánk, soha nem leszünk képesek felfogni egymás igazságát. Magányra ítéltettünk, bizonytalanságban kell élnünk, és semmi nem oldja fel a vágyainkat...
Alma azt is mondta egyszer:
- Az élet híd, összeköti azt, ami elmúlt és jönni fog. Minden tisztább lesz és értékesebb, amikor eljön az ideje.
Aztán így szólt:
-Mindaddig, amíg van káosz, van remény az igazságra és a szépségre is. Csak a testünk tart vissza attól, hogy megérintsük ezeket...

Romok között, szilánkokon, hamuban alszom.
A szépséged meghalt.
A lelked ablaküvege színt váltott - őszintén áttetsző lett.
Soha nem jössz vissza már.
Soha nem jössz vissza már.
Vagy ki tudja..."
/Mian Mian: Selyemcukor/


"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben.
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán.
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok.
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál."
/Mary E. Frye/


"De ha mélyen a szívébe tekint, akkor be kell vallania, hogy csak egy udvarlója képét őrizte meg igazán a gyerekkorából: épp a kamaszkor hajnalán történt, tizenkét éves volt, a fiú meg tizenhat lehetett - akkoriban már Racine drámáit olvasta fennhangon. Hiányzott az egyik karja, a bal, valamivel a váll alatt vágták le, ma sem tudja, hogy miért, azt sem érti egyébként így utólag, hogy miért kísértett életének ebben a szakaszában megint a félkarú ember, miféle titkos vágyat ébresztett fel ez a hiányzó testrész - ringatni, szorítani, ölelni: hisz nem épp a lehetetlenség tudata ébreszti-e fel bennünk a szerelmet? Valami, amit soha át nem foghatunk, csak a tekintetünkkel? "
/Camille Laurens/


I don't wanna be the girl who laughs the loudest
Or the girl who never wants to be alone
I don't wanna be that call at 4 o'clock in the morning
'Cos I'm the only one you know in the world that won't be home

Ah the sun is blinding
I stayed up again
Oh, I am finding
That's not the way I want my story to end

I'm safe
Up high
Nothing can touch me
But why do I feel this party's over?
No pain
Inside
You're like protection
How do I feel this good sober?

I don't wanna be the girl who has to fill the silence
The quiet scares me 'cause it screams the truth
Please don't tell me that we had that conversation
I won't remember, save your breath, 'cos what's the use?

Ah, the night is calling
And it whispers to me softly "come and play"
Ah, I am falling
And If I let myself go I'm the only one to blame

I'm safe
Up high
Nothing can touch me
But why do I feel this party's over?
No pain
Inside
You're like perfection
How do I feel this good sober?

I'm coming down, coming down, coming down
Spinning 'round, spinning 'round, spinning 'round
Looking for myself - sober

When it's good, then it's good, it's so good till it goes bad
Till you're trying to find the you that you once had
I have heard myself cry, never again
Broken down in agony just tryin' find a friend...
/Pink/


Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.
/Weöres Sándor/


Jön még: újra egy vérző, lüktető seb...

Hónapokig küzdöttem azért, hogy feltörjem a burkot körülötted, ami még - bár nem hittem, hogy ez lehetséges egyáltalán - az én burkomnál is vastagabb volt...

Aztán közben észrevétlenül Te törted fel az enyémet...

Bevetted a várat, aztán benne hagytad a királykisasszonyt...

Ócska egy lovag vagy Te, Barátom...

Remélem megtalálod a Hozzádvaló királylányt.

Vagyis dehogy!

Remélem találkozol a sárkánnyal, aki legyőz, megéget és hagy megdögleni az erdő mélyén...

Talán én leszek az egyetlen, aki sírni fog Érted.

Dehát Te akartad, mindig úgy történik minden, ahogy Te akarod. Történjék akkor ez is így.

Szánalmas vagyok, mert hagytam, hogy megint ezt tegyék velem. (vagy én tegyem magammal?!)

Szánalmas vagy, mert meg bírtad tenni.

Szánalmasak vagyunk: külön-külön...

Hát mért nem lehetünk szánalmasak: együtt?
/én/



"Sohasem fogod
megbocsátani nekem,
hogy nem szerettél."
/Fodor Ákos/


Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy minden nap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon.
/Lázár Ervin/


Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
A hallgatag országba érkezem,
S nem foghatod meg többet a kezem,
És nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.
/Christina Rossetti: Emlékezz/


Mártsd bele kezed a vízbe, csuklóig,
Hogy fodrokat vessen, hullámokat,
Majd nézz utána hosszan, eltűnődve,
S keresd megvalósulatlan álmodat.
/W. H. Auden: Amikor sétálni indultam…/


Ha el is felejtesz
Hadd áruljam
el: valakinek
Egyszer majd
Az eszébe jutunk…
/Szapphó/


Az élet folyton ránk veti magát. Ne tévedjünk, mindig lesben áll, hogy elkapjon minket, és a végén el is kap. De néha megfoghatjuk egy-egy darabkáját, és rávehetjük, hogy azt csinálja, amit mi akarunk. Legalábbis egy darabig. Ám résen kell lennünk. Vigyáznunk kell, hogy ne lephessen meg készületlenül, vagy ha mégis, hát ördög vigye, ez még nem az utolsó esély – amíg aztán egyszer mégis az.
/Jane Juska/


Lelkemnek oly sok mindent adtál...
Szeretni másokat soha nem is tudnál.
Be vagy most zárva...
Hova is futnál?
/én/


Nem itt van...
Nem ott vagy...
Vágyak...
Csak képzelődsz, hogy látlak...
/én/


- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
/Alkyoni Papadaki/


"Miről tudnál könnyebben lemondani? - teszem fel a kérdést, úgy általában mindenkinek. - Az evésről, vagy a csokoládéról?
- Az evésről - válaszol Nadia hosszabb gondolkodási idő nélkül. - Majd azon a napon, amikor salátaevés közben is lehet orgazmusom, esetleg újra átgondolom a kérdést.
Annyira egyetértek ezzel a csajjal."
/Carole Matthews: Csokoládéimádók diétája/


Aznap este sok mindent megtanultam. Például azt, hogy a bűvész segítője szemtől szembe találkozik az illúzióval. Hogy a láthatatlanság csak annyiból áll, hogy az ember egy bizonyos módon hajlítja be a végtagjait, és engedi, hogy a testére hulljon a fekete lepel. Hogy az emberek nem tűnnek el csak úgy... Meg azt, hogy ha nem találunk meg valakit, az azért van, mert az ember azt hiszi, csak egy bizonyos irányba kell néznie...
...
Néha rájön az ember, hogy bekötött szemmel megy át a saját életén, és megpróbálja eltagadni, hogy maga kötötte szorosra a csomót a vakká tévő kendőn.
/Jodi Picoult/


Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.


"Az autóban sírtam.
- Hillának igaza van - hüppögtem. Ha mindenki végezne magával, aki nálam rosszabbul él, akkor egy csapásra megoldódna a túlnépesedési probléma.
- Persze, mindig van, akinek rosszabbul megy. Edd meg a főzelékedet, a harmadik világban örülnének, ha megehetnék. Ne nyavalyogj a felhasított térded miatt, mert mit szóljanak azok, akiknek lábuk sincs - tette hozzá. - Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a boldogtalanság nem mérhető mérőléccel.
A boldogtalanság relatív."
/Kerstin Gier: Halálom után felbontandó/

régebben a szeretem rovatban szerepelt:
"-bár sablon, de az idő tényleg minden sebet begyógyít...jó érzés, h azok a dolgok, amik 2-3-x évvel ezelőtt fájtak, már megmosolyogtatnak."
update 2010.11.07. hát... rá kellett jönnöm, h ez mégiscsak baromság... Az idő nem gyógyít be semmit. Csak vart képeznek rajta, befedik a virágszirmok, a napsütés, a hulló falevelek, a szállingózó hópelyhek... ott van az a seb, ugyanúgy lüktet, de bújik - egészen addig, míg jön a forgószél, és lefújja róla a takarót, a vart, hogy újra vérezhessen...
de így legalább érezzük, hogy élünk, ugyebár?


"Az egyetlen, aki megsebesítette magát, Maggie volt. Nem tudta, hogyan történt, de maga felé vágott vele, nem elfelé, ahogy tanították, és sikerült egy nagyot ütnie vele a combjára. A kés átszakította az egyenszoknyáját, s vérző sebet ejtett a combján.
-Jaj! - kiáltott fel.
- A fenébe, mit csináltál? - kiabált rá Kitty.
Maggie felhúzta tönkretett szoknyáját. Nem is nézett ki olyan csúnyán a lába. Egy hajszálvékony vörös csík látszott, s a vágás mentén vörös kristály nyakékként vércseppek buggyantak elő. És groteszk módon, ez az éles fizikai fájdalom elviselhető volt. Fájt, de Maggie látta a sérülést, nem úgy, mint a bensőjében lévő, mindenki számára láthatatlan sebet.
... Kirohant a vécébe, kezében még mindig ott volt a pengekés. Beült az egyik fülkébe, magára zárta az ajtót, s habozott, mielőtt egy újabb vágást ejtett volna a combján.
Úristen, de fájt, de ugyanakkor valahogy... jó érzés volt.
Ezt a fájdalmat tudta kezelni. A vadul heves fizikai fájdalom kisöpörte a fejében lévő fájdalmat. Ez a lábára koncentrálódott. Úrrá tudott lenni rajta, és ahogy bömbölve végighullámzott rajta az irányítás érzése, mintha áldott enyhülés érkezett volna minden fájdalmára. Megvágta magát, és hagyta, hogy kicsöpögjön a fájdalom. Kit érdekel, hogy meg van jelölve vagy meg van vágva? Senkit. Újra megtette, és ismét érezte az erőt, hogy ura az életének."
/Cathy Kelly: A múlt titkai/


Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket. Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik. /Stephenie Meyer/


Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj. /Elizabeth Lee Wurtzel/


A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. /Müller Péter/


Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben. /Wass Albert/


Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz.


Kínkeservvel múlnak az éjszakák. Szürkék és nyirkosak a nappalok, akár a pincekő. Mindenfelől fájdalmas feszültség kapdos felém. (...) Értelmetlen és haszontalan az életem. Érzékelőszerveim be- és összeszáradtak. Úgy érzem magam, mint egy darab ősi gyanta. Magamnak sem kellek. Csapdába tévedtem, s már kedvem is elmúlt, hogy kiutat keressek. Nem érdekel. Már semmi sem érdekel./Vavyan Fable/


Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok. /Müller Péter/


Látom őt, a Mosolygó Idiótát, ahogy ott áll vaskos, szétvetett lábán, hadonászik dagadt kezével, arcán bamba mosoly, és csak bólogat, mint egy félkegyelmű, hogy "igen" és "egyetértek" és "sajnálom".

És látom, hogy szétterpesztett lába alatt, egy csaknem teljesen elrejtett rókalyuk van. Benne egy másik személy, egy nő kuporog a földön, az odú falánál, megviselt, csontos nő, karjával a térdét öleli, az arcát könnyek csíkozzák.

Ez a Rókalyuk Lány - a másik énem, az igazi énem -, aki intelligens, éles elméjű, sőt néhanapján fondorlatos.

Ez a személy bújik meg a Mosolygó Idióta mögött. Ez az, aki bedobta a törölközőt.
...
Nekidőlök a sírkőnek. A semmibe meredek, a szemem egyszerre csak száraz lesz. Én megpróbáltam. Megpróbáltam, és veszítettem. Az utóbbi két nap eleven pillanatai elmúltak. Feladom. Magam elé képzelem a Rókalyuk Lányt az odú mélyén. Sötét van, nyirkosság, ő a hátán fekszik, csukott szemmel. Halott.
/Kathleen deMarco: Áfonyakirálynő/


Megbeszéltük, hogy még találkozunk, de nem beszéltünk meg konkrétumokat - nem mintha bármelyikünknek is rossz érzése támadt volna. Egyszerűen úgy éreztem, és valószínűleg ő is, hogy mindent megbeszéltünk, illetve amit mégsem, azt is megértettük. Nekem elég volt tudni, hogy itt van, és valószínűleg neki is elég volt a tudat, hogy én itt vagyok.
Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik... van.
/C. Ahern - Talált tárgyak országa/


Hunyd be a szemed, bámuld a sötétséget.
Ezt tanácsolta apám kislánykoromban, valahányszor nem tudtam aludni. Valószínűleg ebben a pillanatban nem ezt tanácsolná, de ezt fogom tenni. Bámulom a szemhéjam mögött elterülő mérhetetlen sötétet. Mozdulatlanul fekszem a földön, mégis úgy érzem, magasan, talán a világ tetején pihenek. Az éjszakai égbolt csillagai után nyúlok, lábam a jéghideg, fekete semmiben kalimpál. Egy búcsúpillantást vetek a fényt markoló kezemre… és elengedem.
És zuhanok. Zuhanok, lebegek, aztán újra zuhanok. Várom, hogy a talpam végre megérintse az életet jelentő talajt.
Tudom, hogy a zárt szemhéj fátyla mögött színes a világ. Már kislány koromban is tudtam. És a színek incselkedve hívnak, azt akarják, nyissam ki a szemem, ne tudjak elaludni. A sötétben vörös és borostyán, sárga és fehér foltok vibrálnak. Én mégsem nyitom ki a szemem. Fellázadok: összeszorítom a szemhéjamat, hogy kiszűrjem a fényt, mert nem hagy elaludni. Pedig a szikrák azt is jelzik, hogy létezik más is, hogy van még remény.
Nincs bennem élet. Ott, a lépcső alján fekve nem érzem. A szívem most gyorsabban ver – ő az utolsó, magányos harcos, aki még életben akar tartani. Ritmusosan üt, akár egy boxoló. Nem adja fel. A szívem bennem az egyetlen, akinek még mindig fontos vagyok.
Az egyetlen, akinek valaha fontos voltam.
/Cecelia Ahern: Bennem élsz/

-o- -o- -o-




"Mama, ooooh... I don't want to die
I sometimes wish I'd never been born at all..."


"So why don't you close the door, when you're leaving me?"

** Úgy rémlik, mintha egyszer már leírtam volna ide valahova, de lehet, hogy mégsem, szóval:
az itteni dolgok nagy része elég régi, néhol gyerekes. Pár dolog változott, de nincs már erre sem időm, sem energiám, és hát... az is én voltam valamikor, úgyhogy... ***

-o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o-

See you at the Bitter End...

-o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o- -o-




Elérhetőség
Az elérhetőségek csak regisztrált felhasználók számára láthatók!
 
Fejráta

Barát
Kölcsönösen: Cyberbeast, deadman, Harley, Hitehagyott, Holtangyal, KosKi, Krumplisteszta, Thril, Washburn, xyvz
Bejelöltem ôket: sors

Haver (Kedvenc)
Kölcsönösen: ainulindale, Algernon, Ardelia, Asgaroth, asthring, Blackcat86, Carrie, Corinna, cserye, Damnation, DavidfromHell, Demian, DoNNiE, edcsi, Ejfeli_Lany, Elenmiere, endless_sacrifice, Ewa, Franco, Furbi, Haar, Harley, Holtangyal, Iscariah, Jud, Kissa, KosKi, Meledien, mhjkk, mourner, Moyra, Mrs.Peach, Nergal, NevermorE, niko.., Nion, noamy, Ozzyra, pakli, petilaci, psychedelic_mating, Rokalany, satanic_fairy, Sisi, Slocum, Sneep, The.Crusher, Trisa, Twiggy, VelgdranDragal, Viharkelto, Viola_Luminis, winter_rose, xyvz, Zero, _tomann_

SEX.OBJEKT
Mennyire vállalnám be? 120 bejelölés, 104 nyilvános
-3 Átlagos értékelés: 2.9750 +3
Ránézek és kasztrálom magam. Nemtől függetlenül. Hm. Talán. Olyan nemi szerveim izgulnak fel tőle, amik eddig még nem is léteztek.

COOLNESS (DÖGÖSSÉG)
Mennyire jó arc? 197 bejelölés, 188 nyilvános
-3 Átlagos értékelés: 2.9848 +3
Kifesteném vele a falat, annyira nem csípem. Átlagos vagy kicsit jobb. Táplálkozni lehet a kifújt széndioxidjából, annyira cool.

PROFIL
Mennyire jó a profilja? 220 bejelölés, 212 nyilvános
-3 Átlagos értékelés: 2.9818 +3
Mi van a kritikán aluli alatt? Na pont olyan. Ránéztem, láttamoztam. Gyakran nézem, tartalmas, szórakoztat.

Profil megtekintések száma : 2790
 
Felhasználónév
Jelszó
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)

Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision